Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

RÉGÉSZÉT, ÓKORTUDOMÁNY - ARCHEOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - Balla Lajos: Dacia az utolsó Antoninusok idején (161-192)

lószínűleg nagyobb nyomás nehezedett, mint Pannoniára.

1

5 Feltételezhető, hogy az események mozgatói a 150-es évek végétől, a 160-as évek elejétől a germán vandálok voltak, akik mint az újonnan érkezett népek legerősebb csoportja, szállásterületet kerestek maguknak a Kárpát-medence északkeleti területein.

16 A nagy háborúk kezdete a SHA idézett közlése alapján 162 166-ra tehető a dunai határok teljes hosszában, feltehetőleg Dacia térségében is. Más kérdés, hogy mikorra datáljuk a harcok teljes erővel való kirobbanását, 166/167-re vagy korábbra? Abban Mócsynak igaza van, hogy az ars eorum qui aderant alatt a határtartományok helytartóinak tárgyalásai értendők, amelyeket a követésekkel fellépő barbárok vezetőivel folytattak (v. ö. Dio 71, 3, 1. SHA vita Marci, 14, l.)

1

7 főként időnyerés céljából, hogy a háborút Keleten befejezhessék, s az elvezényelt dunai csapatok visszatérhessenek állomáshelyeikre. Az ily módon kialakult sajátos helyzetnek - helium suspensum - azonban valószínűleg még a parthus hadjárat lezárását megelőzően végeszakadt, legalábbis abban az értelemben, hogy a barbárok egyre fenyegetőbben léptek fel, a kisebb betörések, összecsapások a határokon egyre gyakoribbak lettek.

1" Amikor aztán nyilvánvalóvá vált, hogy a római kormányzat nem teljesíti a határokon álló népek követeléseit - általában 166 167-ben, a csapatok visszatérését követően -, a védelmet és földet (receptio) kérő népek nagy csoportjai nyílt ellenségekké váltak (v. ö. SHA vita Marci, 14, 1.) 165 167-ben Marcus és a Keletről 166 2. felében visszatért Lucius Verus a fenyegető háborús veszély elhárítására valamint az ennek kapcsán és a 166 167-ben az expedíciós csapatokkal behurcolt pusztító párvány miatt megrendült itáliai és tartományi közhangulat helyreálítása végett több fontos katonai, politikai, vallási etc. intézkedést foganatosított.

1'

1 Lehetséges, hogy már ekkor - 166 167-ben -, az érintett intézkedésekkel összefüggésben, azok keretei között sor került Dacia közigazgatásának, hadseregének és határvédelmi rendszerének újabb átszervezésére.

2" De nem zárható ki egy valamivel későbbi időpont - 168 169 - lehetősége sem.

2

1 Felvethető, hogy az átszervezés (a très Daciae kialakítása) több intézkedés következménye volt.

2

2 A részletek és a közelebbi időpont tisztázatlansága ellenére világos, hogy a kétlegios - consularis rangú -, „újraegyesített" Dacia kialakításának hátterében nagyszabású stratégiai elképzelés állott, amelyet a 160-as években teljesen megváltozott katonai helyzet, a térség különös, sokirányú fenyegetettsége indokolt.

2

3 Az ellen15 V. ö. Nagy T., Budapest Története I. (Bp. 1973) 98. ^ 16 V. ö. L. Schmidt, i. m. 103-, 17 A. Mócsy, ACUD 7 (1971) 65- Id., Pannónia provincia története. (Bp. 1972) 110-112. 18 A. Mócsy, Pannónia, i. m. 555-, Balla L., Arch. Ért. 92 (1965) 146-. 19 SHA vita Marci 8, 13-14.; 12, 14.; 13, 1-. v. ö. 21, 8. etc. A. B&ley, i. m. 194-205. B. Angyal K., i. m. 20 Ld. Balla L.. DMÉ 1968, 131-, 135-. további irodalommal. 21 Vö. A. Stein, Die Reichsbeamten von Dazien. DissPann I. 12. (Bp. 1944) 37-, J. Fitz, Die Laufbahn der Statthalter in der römischen Provinz Moesia Inferior. (Weimar, 1966) 19-, 48. 57. 22 C. Daicoviciu-H. Daicoviciu, Acta of the Fifth International Congress of Greek and Latin Epigraphy: Cambridge 1967. (Oxford, 1971) 343-., AMN 4 (1967) 73-, 23 A très Daciae tartományai (D. Apulensis, Porolissensis, Malvensis) belső határainak még részben tisztázatlan kérdéseit itt csak érintjük. D. Porolissensis kiterjedése nagyjában változatlan maradt, azzal az eltéréssel, hogy Potaissa körzete a legio V Mac.-val valószínűleg D. Apulensis része lett. D. Apulensis Erdély központi területeit, a Bánát délnyugati (korábban Dacia Superiorhoz tartozó) körzetét, valamint feltehetőleg Olténiát foglalta magába. D. Maluensist tévesen helyezték korábban a Bánátba ill. Olténiába. Hadtörténeti meggondolások alapján a tartományt leginkább Erdély keleti részében ke37