Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

MUZEOLÓGIA - MUSEOLOGIE - Dankó Imre: A Bihari Múzeum története

logue d'Exposition Préhistorique" külön is kiemeli és a tudósok figyelmébe ajánlja őket a 109. lapon. A gyűjtések körül sok buzgalmat tanúsít Nuszbek Sándor s mióta ő gondot fordít az esetleges, bár nem rendszeres ásatásokra, az elveszett leletek száma egyre gyérül. A legnevezetesebb tárgyakat 1872-ben röviden én ösmertettem a „Nagyvárad" 190. számában; megvallom némi malitiával.« Hasonló lelkes és ambiciózus tanítók, lelkészek, jegyzők, földbirtokosok végezte ásatások, gyűjtések előfordultak a megye több helyén is, így: Székelyhidon, Derecskén, Diószegen, Érkörtvélyesen és sok helyen másutt is. Közülük az egyik legnevezetesebb éppen Berettyóújfalun, a helyi herpályi romnál.

1' Ezeknek a vállalkozásoknak az anyaga azonban általában elkallódott, de a szakszerűtlen feltárás következtében tudományos értékük különben is csekély volt. Mindent figyelembevéve öszszegzésül elmondhatjuk, hogy századunk első évtizedeire a múzeumnélküliség volt a jellemző Bihart illetően. Ez az állapot csak fokozódott az első világháború után, amikor Nagyvárad, az óriás megye egyetlen múzeumaval határainkon kívülre került. A Berettyóújfalu székhellyel szerveződő Csonka-Bihar megye általában is, de különösen kulturális vonatkozásban erősen hátrányos helyzetben volt. Például egyetlen középiskolával sem rendelkezett - a néhány polgári iskolát nem számítva - a megye. A közművelődése is gyenge lábon állt.

1' Ez az elmaradottság volt az oka annak, hogy egyrészt az itt, az átlagosnál jobban konzerválódott paraszti életmód az osztályharcot jobban előtérbe állította, mint másutt, másrészt, hogy az irodalmi, művelődési, általában tehát a kulturális érdeklődés Bihar felé fordult. Ez az érdeklődés elsőnek nagyszerű népiségtörténeti felmérésekben mutatkozott meg. Jakó Zsigmond és Mezősi Károly munkái a későbbi kutatások nélkülözhetetlen forrásaivál váltak.

1

3 Rajtuk kívül aztán nemcsak Szűcs Sándor munkásságára kell itt gondolnunk, hanem Szabó Páléra, Kállai Gyuláéra és sokan másokéra is, hiszen az érdeklődés sokrétű volt. Tekintélyes részben néprajzi és ezen át múzeumi jellegű is. A két világháború között főleg Györíty István. ösztönzésére többen próbálkoztak létrehozni egy bihari gyűjteményt (Szűcs Sándor, Nadányi Zoltán, Molnár Balázs stb.),

I

G azonban fáradozásaikat nem koronázta siker. A sikertelenség oka a helyi okokon kívül abban is keresendő, hogy a magyar múzeumügy a két világháború között általában stagnált, ha éppen nem fejlődött vissza. Bihar megyében a múzeumügy vonatkozásában is a felszabadulásnak kellett jönnie ahhoz, hogy változás, előrelépés történjen. A felszabadulás után kibontakozó honismereti mozgalom, helytörténeti kutatómunka felelevenítette a hiányzó Bihari Múzeum kérdését.

1

, A mind szebb és szebb eredményeket hozó helytörténeti, zömmel néprajzi kutatások világossá tették, hogy a bihari síkság önálló táj, a bihari emberek pedig mások, mint környezetük; körülhatárolható néprajzi csoport. Különösen nyilvánvalóvá vált ez akkor, amikor Csonka-Bihar megye megszűntével a Bihari síkság egyrésze Hajdú megyéhez került (1951.).

1

8 A hajdúság jól ismert, a közvéleményben is különállóan kezelt néprajzi csoportja mellett a bihari táj, a bihari ember élesebb kon•> túrokat kapott. E sorok írója már nem sokkal a felszabadulás után, mint rövid ideig CsonkaBihar megye szabadművelődési fogalmazója lépéseket tett egy bihari tájmúzeum lé12 Uo. 13 Tardy György ásatásai Herpályon bizonyos tekintetben kivételt képeznek, mert az előkerült leletanyag a Nemzeti Múzeumba került. - Vö. : Nadányi Zoltán (szerk.) : Biharvármegye. (Budapest, 1938.) II. rész. 147. 14 Szabó Pál: Népnevelés Biharban. Új Szántás I. (1947) 12. 715-716. 15 Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt. (Budapest, 1940.) és Mezősi Károly: Bihar vármegye a török uralom megszűnése idejében 1962. (Budapest, 1943.) 16 Nadányi im. 305. 17 „Múzeum? Vagy valami, valaki más? Senki nem törődött az ilyesmivel. Talán nem is törődhetett, hiszen mi lett volna, ha mindent elrendeztek volna, ami a földekből előkerül? Ki tudja, hány évezred törekvése, verejtéke, kínja temetődött el itt ilyenformán mindörökre?" Szabó Pál: Szülőföldem, Biharország. (Budapest, év n.) 18. 18 Varga Gyula: Megyei néprajzi gyűjtőfeladatok a bihari részen. A Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964. (Debrecen, 1965.) 69-74. "351