Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

MUZEOLÓGIA - MUSEOLOGIE - Dankó Imre: A Bihari Múzeum története

tesítése érdekében. A szabadművelődés országos szervei és vezető személyiségei szívesen fogadták a kezdeményezést és sokoldalúan támogatták is. A tervezgetések során jutottam el a már korábbról ismert és tisztelt Nadányi Zoltánhoz is, akit elsőrenden fontos személynek gondoltam egy bihari múzeum létesítése ügyében. A tervért ő is lelkesedett, de jól látta a nehézségeket is. Nem akart lebeszélni, de az eredmény felőli kétségét nem titkolta el. Szép bizonysága ennek egy dedikációja a Nem szeretsz című kötetében 1947. május 7-én: „Újfaluban múzeum merész; Imre öcsém nem félsz?"

1

9 Nadányi Zoltánnak lett igaza. A helyi adottságok még akkor nem értek meg arra, hogy Berettyóújfaluban vagy bárhol másutt Biharban múzeum létesüljön. Valóban - én is beláttam - az akkori Biharban sokkal fontosabb gazdasági, társadalmi és természetesen kulturális feladatok voltak, mint múzeumlétesítés. Nem sokkal ezután, 1948-ban egy volt helyi földbirtokos, Tardy György felajánlotta elsősorban régészeti jellegű gyűjteményét a helyi tanácsnak, amely a felajánlast el is fogadta, de múzeum létrehozására nem gondolhatott. így az át nem vett gyűjtemény anyaga szétszóródott. A szocialista kultúrpolitikának előbb meg kellett teremtenie azokat az előfeltételeket, amelyek nélkülözhetetlenek komoly múzeumszervezés számára. Az előfeltételek megteremtése magával hozta többek között Berettyóújfalu urbanizálódását, illetve urbanizációs törekvéseit is. Berettyóújfalu urbanizálódásának a múzeumügy szempontjából fontos tényezője volt az, hogy az elmúlt harminc év alatt tényleges művelődési központtá fejlődött. Elsőnek gimnázium létesült, amellyel kapcsolatosan nemcsak kollégiuma, hanem gyermekvárosa is lett. A gimnázium mellé a későbbiek során szakközépiskolát is kapott. Az általános iskolai hálózat kiépítésével, fejlesztésével Berettyóújfalu valóságos iskolavárossá vált. A széles körű tevékenységet kifejtő maga iránt az országos figyelmet több ízben felhívó járási művelődési központ az átlagosnál ugyancsak sokoldalúbb, szélesebb körű munkát végző könytárral együtt pedig tényleges kulturális központtá fejlesztette a települést.

2" Ez a helyzet alakította ki és juttatta egyre inkább szóhoz a múzeumlétesítés iránti igényeket. 1960-ban helyi kezdeményezésre egy 1750 körül épült sárréti típusú parasztházat állítottak helyre és rendeztek be múzeumnak társadalmi munkával. A Berettyóújfalu, Bercsényi u. 7. szám alatt levő „néprajzi ház" berendezését a környező falvakból összegyűjtött korhű bútorokkal egészítették ki. Az épület helyreállítása, berendezése dr. Sándor Mihályné vezetésével, a budapesti Néprajzi Múzeum és a megyei tanács művelődési osztálya segítségével történt. A házat a helyi tanács táblával jelölte meg. Tulajdonosa, Balog Lajos idős cipészmester pedig lehetővé tette, hogy a megújított és korhűen berendezett házát a látogatók megtekintsék. Távolabbi terv volt, hogy a ház udvarát és környezetét is szabadtéri múzeumszerűen rendezik be, a látogatók elé tárva egy jellegzetes Sárrét vidéki gazdasági udvart. A ház kerítését a környéken szokásban volt különböző mintájú fonott vesszőből készítették volna el. Az épület berendezése valamint a meginduló gyűjtés anyaga alkotta a már akkor Bihari Múzeumnak nevezet gyűjteményt. A gyűjtés elsősorban a „néprajzi ház" berendezésének kiegészítését célozta, s dr. Sándor Mihályné lelkes és hozzáértő vezetésével folyt. A „néprajzi ház" kezdeti nagy látogatottsága után egyre jobban kiesett a közérdeklődésből, s 1972-ben az épületet lebontották. Ezzel egy igen érdemes kezdeményezés ment veszendőbe. Az épület berendezését ezt követően különböző helyeken tá19 Nadányi Zoltán: Nem szeretsz (Bp., 1937.) [A kötetet a cikk szerzője a Bihari Múzeumnak ajándékozta. A szerk. megjegyz.] 20 Berettyóújfalu középfokú központ fejlődése és helyzete. KSH Hajdú-Bihar megyei Igazgatósága. (Debrecen, 1973.) "352