Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
MŰVÉSZETTÖRTÉNET - KUNSTGESCHICHTE - Sz. Kürti Katalin: Bényi Árpád művészete
fikája szerepelt, többek között az „Európa peremén", „Hogy ünnep jöjjön . .", „Forrás", „Aradat ellen", „Emberek a gáton" stb. metszetek, monotypiák. A debreceni képzőművészek lublini kollektív kiállításán négy, ugyanott két társsal megrendezett egyéni tárlatán harminc grafikája szerepelt (linók, fametszetek, monotypiák stb.). Lengyel kritikusai egyaránt dicsérték választékos formaadását, invenciózusságát, nagy hangulatteremtő erejét. 1' 1 Újabban saját gépén vonja le kisméretű, finomrajzú rézkarcait, amelyeket már be is mutatott 1974-75 fordulóján, a grafikai vándorkiállításon. 1 . Festészetének legérettebb korszakát az 1967-70-es előkészítő szakasz után, 1970—71-től számítjuk. Felszabadultság, nyitottság, önálló hang jellemzi ezt a korszakot, mindez témagazdagodásban, egy oldottabb festői stílusban és színesedésben mutatkozott meg. Olajjal és plextollal fest. Az olaj testes, húsos felületet ad, fékezi a túlzott csurgást. Bényi erősen hígítja benzinnel, ez adja képei lendületét függőleges irányú csurgatásaival. Jobban kedveli a plextolt, amelyet enfix színezőpasztával (újabban porfestékkel) vegyítve előre elkészít. Munka közben nem lenne türelme pepecselésre. Türelmetlenül, hevesen dolgozik, nem egy képen keresi ki az értékeket, hanem - ha szükségét érzi - négyöt variációban is megfesti egymás után ugyanazt a témát, ugyanazt a modellt, vagy beállítást, ebből válogatja majd ki biztos ízléssel, mi kerülhet a zsűri és a közönség elé. Lendületesen festett tájképeire 1970-71 körül gyakran komponált patronozással, vagy vékony ecsetrajzzal apró ábrákat, többnyire emberalakokat (pl. „Küzdelem" sorozatán). 1* Nagy szerepe van a kontúrozásnak, a rajzos megoldásnak 1971-ben bemutatott „Vágóhíd" c. plextol képén, amelyről Székelyhídi Ágoston írt kitűnő elemzést. 1' 1 1972-től szinte kizárólag színes, és egyre színesedő foltokból, finom, csurgatott felületekből állnak össze Bényi választékosan szép képei. A Nemzeti Galériában rendezett területi csoportkiállításon"" három, 1972-ben festett képe volt kiemelkedő: „Ősz", „Csendélet üveggel", „Szürke szoba zenésze". Csendéletén a színek jelentik a legfőbb erőt, először 16 Stanislaw Dziechciaruk (Dwutygodnik Spoleczno-Kulturalny, 1973. szept. 9-i számában) : „Néhány ábrája - ezek a legjobbak - mintha régi falak fényképei volnának, melyeket felírások és ókori hajók vésetei borítanak ... a civilizáció története feletti elmélkedés ez, valamilyen sajátos elmésséggel fűszerezett képzelet a „régi időkről". Ugyanő (Lublini Kurir, 1973. szept. 5.) : „grafikáját. . . irodalmi igények határozzák meg. Formája s mesteri rajz iskolájából nő ki. Finom vonal, művészi rövidítés, világos, derűs kompozíció, diszkrét kifejezőerő jellemzi. A fekete és fehér monotypián kívül, mellyel dekorativen és erőteljesen bánik, - grafikái tele vannak rafinált egyszerűséggel, .. . friss távlattal, elmélkedéssel, és ábrándozással. Nagy művészi öntudata teszi lehetővé, hogy már elkerüli a direkten érthető effektusokat, s megindítja az ezstétikai átélések mélyebb réten ét." 17 Rajz és grafika c. kiállítás a Magyar Képzőművészek Szövetsége Kelet-magyarországi Területi Szervezete rendezésben (Berettyóújfalu-Mátészalka-Nyíregyháza-Debrecen), 1974-1975-ben. Ezen Bényi „Könyvégetők", „Hitvitázók", „Erős várunk" és „Elhagyott szekérvár" c. rézkarcaival szerepelt. 18 Mind a négy, nagyméretű festmény a Hajdúböszörményi Munkás-Paraszt Kollégium tulajdona, a művész ajándékaként. 19 Egyszerre megragadó és taszító látomása ... az ölés eszközeit és színterét pokoli műhelynek mutatja. Az egybekapcsolódó motívumok a nyers hús, a felnyitott test hideg és elrémítő szníeit viselik. Ez a főleg tárgyakat ábrázoló festmény valósággal felkorbácsolja az érzelmeket. Mindahhoz, ami az öléshez fűződik, az undort, a félelmet, a haragot. az ellenkezést társítja és társíttatja" (Alföld, 1972. 1. sz.) 20 Budapest, Nemzeti Galéria, 1972. december 21.-1973. január 21-ig. Ezen Bényi nyolc festménnyel és kilenc grafikával szerepelt. Ebből az anyagból vásárolta meg a megyei tanács a Déri Múzeum részére a „Szürke szoba zenésze", a városi tanács a Képzőművészeti Galéria részére a „Csendélet üveggel" c. festményt. "325
