Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
MŰVÉSZETTÖRTÉNET - KUNSTGESCHICHTE - Sz. Kürti Katalin: Bényi Árpád művészete
szörményben volt egyéni kiállítása, s több ízben Berettyóújfaluban és a megye több községében. Kollektív kiállításon vett részt Nagyváradon (1973), Lublinban (1971), ugyanitt két társsal, 1973-ban. Szerepelt a műcsarnakbeli Üj Művek bemutatóján (1971), a Kelet-magyarországi Területi Szervezet Nemzeti Galéria-beli kiállításán (1972). Az időközben nemzetközivé vált böszörményi művésztelepet rendszeresen látogatja, itt négy alkalommal nyerte el a Kápláremlékérmet. Ezenkívül a vörösberényi rajztanári telepet, valamint a dunaújvárosi Székely Bertalan telepet látogatta." Berettyóújfaluban számtalan megbízatást teljesített 1960. óta. 1962-ben társadalmi munkában elkészítette a járási pártbizottság homlokzatára betonreliefjét, 1968-ban egy 9X1 méteres kő-mozaik frízt, a helyi ravatalozó homlokzatára. Több képzőművészeti kört vezet a község és a gyermekváros tanulói részvételével. 1973-tól irányítja a járási rajztanári stúdiót. Debrecenbe költözése sem hozott semmiféle változást ebben a közművelődési tevékenységben. Jelenleg, mint a debreceni nagyerdei művésztelep tagja új lehetőségeket kapott: kényelmes lakást és tágas műtermet. 22 évi vidéki élet után ismételt megújulást és új témákat, új művészeti kapcsolatokat vár Debrecentől. Eddigi művészi munkásságát áttekintve az utóbbi tíz év terméséből válogathatunk. Ennek is inkább a második feléből, mert a korai festmények zömét megsemmisítette, átfestette. 1963-ig a naturalista festést tartotta eszményének. 1963-ban, a Népművelési Intézet tokaji művésztelepén érezte először, hogy más utat kell választania. Először kb. 1963-1966 között, választékos témájű, elegáns formaadású olajtempera képeket festett, amelyeken a síkban tartás, a dekoratív szándék és a harmadik dimenzió érzékeltetésének téri problémája küzdött egymással. A geometrikus elemek használatával konstruktivista szellemben készítette festményeit. E korszak legjelentősebb darabja, a ma is meglevő „Poros hangszerek" Braque-os utánérzést mutat, de érzékeny, finom rnű. 1965-ös ,,Mécsvilág"-a választékos színhatásával, a barnák változataival tűnik ki. Csendéletei zömén vekker, mécses, villanykörte, írógép, hegedű stb. szerepelt, - mindezt írából kölcsönzött, filozofikus töltésű szimbólumelem. Nem festői, hanem irodalmi indíttatású motívumokból, azok rendszeréből képezte művei belső architektúráját. 1966-ban ezekből a csendéletekből, tájképeiből (pl. „Bodrogparti uszályok", „Három ház") és „Vegetáció", „Kohó" c. olajtempera képeiből, valamint József Attila, Radnóti fametszetű illusztrációiból rendezett kiállítást a debreceni Müvészklubban. A tárlatot a nyitás napján bezárták. 1965-66-ban több vázlatban megfestette a Dunai Vasmű érdekes -•részletét, a martinkemencét, a kohót. Szerepelt a „Kohó" c. olajtempera képe 1966-os egyéni kiállításán és „Martin" c. műve a dunaújvárosi Székely Bertalan művésztelep zárókiállításán. A művész így írt erről a témáról: ,,A munkának az a lüktetése, amit a Vasműben tapasztaltam, szép élmény. Az anyaggal, az izzó vassal, szinte Charon-i figurák viaskodnak. Eddig engem művészileg a természet felülete, a szép táj izgatott. 2-3 éve jelentkeztek szerkezeti igényeim is, ezek kielégítésére, úgy érzem, Dunaújváros jó lehetőségeket ad . . . A íideg konstruktivitás, a rideg függőlegesek és vízszintesek mögött ráéreztem a dinamikára, a munka dinamikájára," 1 2 Ez a hatás azért volt döntő, mert némely festményénél tapasztalt öncélú kcnstruktivitás, a túlzott mértanias szerkezet e téma esetében az egyetlen lehetséges, hitelt adó formai megoldás lett, és ki1 1 Pedagógus Szakszervezet nyári tábora, művésztelepe pedagógusok, rajztanárok részére. 12 Megjelent a Dunaújvárosi Hírlap 1965. július 23-i számában, R. A. Három hét munkája c. cikke keretében. 20* 323
