Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Máté László: Berekböszörményi népi konyha a XIX. század második felében

Sütés eszközei A sütés legegyszerűbb eszköze a ma is ismert nyárs. Ennek fából és vasból készült formáit gyakran alkalmazta a berekböszörményi paraszt konyha. A nyárstartó (tűzikutya) használatának berekböszörményi elterjedéséről pontos adatunk nincs. Kerámia sütő edények közül, minder paraszti konyhán megtaláható volt a pecsenye- és a tarkedli-sütő. A pecsenyesütő kb. 5 cm mély ovális alakú, egyenes falú kis cseréptál, melyben főleg baromfihúst sütöttek. Ismeretes egy és két fülű típusa, a fülek mindig a keskenyebik végén voltak. Az egy fülű típusnak a füllel szemben levő oldalán kiöntő van a zsír számára. Kivétel nélkül mind zöld mázas karcagi kerámia munka. A tarkedli-sütő 4-9 kis köralakú mélyedéssel ellátott edény, oldalán két föllel. Kerámiák a tálalásban A faluban még igen nagy számban találhatók cseréptálak a tányérszerúen kicsitől egészen a 10 literen felüli óriásig. A tányér használata jóval későbbi. A cseréptálakat általában közös étkezéskor, más fajtáit lavórként, ismét más fajtáját pedig vájlingként használták. Színezésük, mintájuk meglehetősen eltérő, leggyakoribb azonban, egy a peremen piros, fehér, zöld csíkkal beszegett tálforma. A tálalásban használtak még különböző fazekas készítményeket: szilkékben ételeket, tejes köcsögökben tejet, kisebb cserépfazekakban lekvárt, korsókban, bugykosokban folyadékot (bortpálinkát, ecetet) tartottak. Ezeknél is nagy a szín- és formabeli eltérés, azonban jelïemzô az összes Berekböszörményben fellelhető kerámiában is. Ennek oka, hogy a község saját fazekas iparral nem rendelkezett, az edényeket általában vásárokon szerezték be. Ezért találhatók meg az egyes paraszti konyhában egymás mellett a püspökladányi, mezőtúri, tiszafüredi, karcagi, békési, nádudvari fazekasok munkái, sőt a Rév, Tenke, Belényes környékének fehér színű, barnamintás vászonedényei. A konyha felszereléséhez tartozott még a különböző vesszőből, gyékényből, vagy lopótökből készített tárolóedények egész sora, melyek jellemzésére a jelen munka keretében nem vállalkozhatunk. Az evőeszközökről röviden csak annyit, hogy a múlt század vége felé a fa evőkanalak voltak használatban. Használtak fából és nádból készült villákat is, amelyet azonban hamarosan kiszorítottak a vasból készült evőeszközök. Megtalálhatók ezenkívül még olyan egyszerű kis eszközök, mint pl. a nádból készített szitócső, amely a hamvadó tűz fúvására (felszítására) volt használatos. Ezek a régi eszközök ma már használatban nincsenek, vagy pedig komoly funkció változáson mentek át, pl. a régi fazekak-szilkék ma már termények, vagy lekvár tartására szolgálnak, sőt sok esetben mint virágcserép találkozhatunk velük. A berendezési tárgyak nagy része is kikerült a konyhából, ma csak a padláson, a szín valamelyik eldugott sarkában, vagy jobb esetben a nyárikonyhában van a helyük. Adatközlők : Varga Zsigmond 79 éves földműves Berekböszörmény özv. Varga Mártonné 75 éves htb. id. Horváth Lajos 91 éves pásztor id. Bodó Károly 78 éves földműves Balogh Károly 90 éves földműves id. Bodó Károlyné 68 éves htb. özv. Kulcsár Zsigmondné 74 éves nyugdíjas Gy. Szilágyi Imréné 51 éves értelmiségi özv. Gedeon Lajosné 89 éves htb (Biharkeresztes) "309