Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Máté László: Berekböszörményi népi konyha a XIX. század második felében

négyszögletes forma. Ez a fölfelé kissé kiszélesedő, a hátsó faltól elinduló padka betölti a kémény aljának jó részét. Három oldalról állt szabadon, negyedik oldalával a hátulsó bolthajtásban elhelyezkedő, vele egymagasságú keskeny kis padkához támaszkodott. Ennek a tetején égett a tűz, s álltak a vasháromlábak, lábasserpenyők, lábasok, itt végezték a tulajdonképpeni sütés-főzés jelentős részét. Egyes típusok tetején kisebb bemélyedések is voltak a parázs számára. Külső részének alján üreg volt, amibe begyűjtötték a tüzelőt, vagy ritkább esetben a hamut. A padkával - amit néha konyhának is neveztek -, szemben nyílott a kemence szája. Berekböszörményben találunk olyan házat, ahol csak a nagyház felőli oldalon van kemence (pl. Széchenyi utca 27.) de gyakori az olyan is, ahol mindkét oldalról van kemence. A kemenceajtók előtt is van sárból vert padka, ami az udvar felőli boltív lábazatának szélességével egyezik meg, vagy egy kicsivel szélesebb annál. Magassága kb. 40 cm, szélessége 3050 cm. Közepén a kemence szája alatt kis lyuk van, ebbe húzták bele a hamut. A lyuk leért egészen a földig, ahol elölről egy másik lyukon ki lehetett szedni az összegyúlt hamut. Ahol a kemenceszáj előtti padka a hátsó falhoz ért és fölmagasodott, ott volt a katlan, a falhoz épített, nagyjából kocka alakú, belül üreges építmény. Tetején akkora lyuk, hogy a vas-, vagy rézüst belé menjen, alján a kemence nyíláshoz hasonló félkör alakú nyílás nyúlt a tűztérbe. Ezen keresztül tüzeltek. Külön füstnyílása, vagy csöve a katlannak nem volt, a füst az ajtaján keresztül jött ki. A katlan és a kemence szája egyaránt előtével zárható, ami egy sárból tapasztott kis nyújtott félkör, közepén mélyedéssel az ujj számára. Általában a cigányok készítették (tapasztották az istálló napsütötte falára) helyben, a kemenceszáj méretére. Az volt a jó előte, amelyikbe a sár közé szöszt tettek, mert az összetartotta és így nem tört el. A katlanokat mosáskor, disznóöléskor vízmelegítésre használták, naponta pedig krumplit, tököt főztek a disznóknak, legtöbbször csepjűuel, ízík-kóróual, gallyal, vagy más ,,csörmőuel" tüzeltek alá. A máshol oly általános ganétüzelés itt nem található meg. Egyrészt, mert a tüzelésre alkalmas ganét adó állatok tenyésztése (tehén, juh) itt csak másodrendű volt, másrészt a közeli erdők elegendő fát biztosítottak a tüzelésre. Ez is jellegzetessége volt a berekböszörményi konyhának, hiszen a környező falvakban, pl. Biharkeresztesen még a legutóbbi időkig tüzeltek ganéból taposott kockákkal. A böszörményi asszony nem mondhatta a fiának, „Eriggy fiam hozzál sz . . t, hadd főzzek apádnak!" A hátsó boltív alatt a padka fölemelkedik a középső magasságáig. Bár az újabb házaknál, vagy ahol a középsőt elbontották, sok helyen ez is hiányzik. Erre rakták régen a mozsarat és a különböző edényeket. A bolthajtás alatti falrészen cseréptálakat, tányérokat tartottak szegre akasztva. Falba épített berendezési tárgya volt még a pitarnak a vakablak is, ami Berekböszörményben nem vált -általánossá. Az egész konyha általában fehérre volt meszelve, felső része azonban lehet más színű: zöld, barna fekete. Itt szintén a szükségszerűség felismeréséről van szó: a mennyezetet a szabadkéményes konyhában szálló füst hamar befeketítette. A szabadkémény alja is a bolthajtások fölső részéig fehérre volt meszelve, attól fölfelé ill. a kemence szájának környékén a sok évtizedes füst és korom feketére festette a falat. A szabadkéményes tüzelési mód ma már falunkban megszűnt. Ennek továbbélése azonban mai napig megfigyelhető pl. az 1930-40 év körül épült, külsőre már elég modern házakban is megtaláljuk a konyhát kétfelé osztó boltívet, aminek itt a szabadkémény hiányában csak díszítő jellege van. Igen sok ház van a faluban ahol a szabadkémény alsó nyílását elzárták, de mindkét házból és a konyhai berakott tűzhelyből is az eredeti kéményen távozik el a füst, persze mostmár csöveken vezetve. Ilyen házaknál néhol még megtaláljuk a régi padkákat (a középső kivételével) és a régi berendezés egyes darabjait is. A középső tűzpadka kibontása, a kémény alulról való elzárása új elrendezést és új bútordarabokat hozott a pitarba. Sokszor nagyon érdekes együtt látni az ősi, félig-meddig még szabadkéményes konyhában a legmodernebb magyar vagy külföldi konyhabútort. Beszédes szimbóluma ez a konyhaberendezés fejlődésének. 2C Bihari Múzeum évkönyve 305