Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Máté László: Berekböszörményi népi konyha a XIX. század második felében
A pitar bútorzata A régi tűz-padkás konyha berendezése igen egyszerű. Az ajtó mögött foglal helyet a szekrények egyik legősibb változata a tejes. Ez egy alacsony 100-120 cm magas egy, vagy két ajtós kis szekrény, amelyben a tejet tejtermékeket tartották a tejes edényekkel együtt. Ismerünk négyszögletes és háromszögletes alakú tejest, az utóbbit sarok tejesnek hívják. Általában a négyszögletes két ajtós, a háromszögletes egy ajtós. Ez az első olyan tárgy a pitarban, amelyen díszítést találunk. A tejesek szinte kivétel nélkül festettek, a tulipános ládákhoz hasonló virágdísszel vannak díszítve. Érdekességük azonban, hogy míg a tulipános ládáknak mind a három oldala, sokszor teteje, sőt tetejének belső oldala is festve van, addig a tejeseknél csak az ajtó közepén találunk díszítést. Tejes általában csak azoknál a házaknál fordul elő, ahol nincs vakablak. Bár Berekböszörményben a vakablak nem vált általánossá, de ahol megvan, ott polcokkal ellátott, függönnyel, vagy ritkán ajtóval zárul. Itt is megfigyelhetünk a többi sárréti falutól eltérő jellegzetességet. Míg más falvak öreg konyháiban a vizes kantákat a vakablakban tartották, addig itt ez soha nem fordult elő, ehelyett sokszor művészi faragású kanta-székeket, másképpen vizespadokat használnak. Ez a legegyszerűbb formájában kb. 60-80 cm hosszú, 20 cm széles deszka, mai két téglára van állítva, vagy esetleg két vastagabb lécre van rászegezve. Ez azonban messze elmarad azoktól a szépen faragott kant-székektől, melyek Berekböszörményben még mindig megtalálhatók. Alsó deszkájára a karos-lócák hátsó részéhez hasonló szépen faragott és festett tábla van szegelve, ez az előbbi bútordarabokhoz hasonlóan színesre van festve. Ezen állt 2, 3, 5 liter körüli vászonkanta vagy korsó. Azoknál a házaknál, ahol a középső sárpadka meg volt, ott annak a helye az ajtó mellett volt, azon az oldalon, amerre nyílt. Az ajtó háta mögött állt (amikor nem volt használatban) az asztal szék. Ez egy kb. 60 cm magas, legtöbbször egy szál fából faragott négy karóból készült lábú nagy méretű szék volt. Lényegében az általánosan ismert kis-széknek (gyalogszék, fejőszek stb.) egy fölnagyított változata. Parasztházaknál régen ez szolgált asztalként. Ezt énekelte meg Arany János a „családi-kör" című versében. „Kiteszi középre a nagy asztal-széket Arra tálalja fel az egyszerű étket." Falunkban az asztal-széknek két típusa ismert. Az első, amelyiknek a lapján egy kerek lyuk van a bogrács számára, ritkább, másik amelyiken ez a kerek lyuk hiányzik. A lyukon kívül lényeges eltérés még az is, hogy a lyuknélküli asztal-szék általában nagyobb méretű, mint a másik. Egyes darabjaival mai napig találkozhatunk mindkét típusnak. Állandó helye a pitvarban nem volt, evéskor általában kitették a pitar közepére vagy nyáron az udvarra, s ott ettek róla. Az asztal-székhez tartozik bizonyos fokig a kis-szék is. Erre ülve fogyasztották az asztal-székről az ebédet, vagy vacsorát. Részletes ismertetését általánosan ismert volta miatt mellőzöm. Ennyiből áll a közép-patkás konyhák berendezése. Persze ezenkívül találunk még több más berendezési tárgyat (pl. fűszer, mécs, sótartó), ezek elrendezésével azonban a középpadka nélküli konyhák ismertetésével együtt foglalkozok. Közép patka nélküli konyha berendezése A középső patka eltűnése a pitarból meglehetősen nagy változást hozott az egész berendezésben. A változás részben abból áll, hogy a patkák eltűnésével hely nélkül maradt edények számára helyet kellett biztosítani. Eddig a sárpadka által elfoglalt nagy hely felszabadulásával a berendezésnek is új lehetőséget adott. Problémaként jelentkezett azonban hogy hol főzzenek, és ennek megoldására találták föl a berakott spórt, vagy berekböszörményi nevén falipórt, ez lényegében a tűzpadka egy tökéletesített formája. Alakjában erősen hasonlít a tűzpadkára. Különösen a ré"306
