Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Korompainé Szalacsi Rácz Mária: A bihari házikenyér
mikor az új családjában búzakenyeret kellett volna dagasztania, az anyósa rájött, hogy nem járatos benne. Ezelőtt 10-15 évvel még minden falusi fiatalasszony tudott sütni. Az asszonyok mindaddig maguk csinálták ezt a munkát, míg fiatalabb, munkabíróbb nő nem került a családba, 40-50 éves korukban szokták átadni ezt a munkát lányuknak vagy menyüknek. Gyakran együtt szoktak sütni, megosztoztak a munkában. Gyűjtőterületemen előfordult, hogy az édesanya a fiait is megtanította a kenyérsütésre. Az ilyen férfiak később is büszkék a tudományukra, akadnak férfiak, akik dagasztani tudnak, mások a fűtésben szoktak segíteni. Az idősebb emberek nem jó szemmel nézik, nem tartják férfias dolognak az ilyet. Kenyérsütéskor látogatót, vendéget nem szívesen fogadtak, a néprajzi gyűjtő sem kivétel, ,,meg kell ezt próbálni, több az minden írásnál" - mondta ki a véleményét egyik adatközlőm. A felszabadulás előtt a falusi asszonyok közül többen házakhoz, meg piacra is sütöttek. Különösen Berettyószentmártonban foglalkoztak ezzel többen is, ezért hívták az idevalósiakat kenyeres szentmártoniaknak. A kenyeres asszony vagy sütögető és a kenyérsütő asszony között különbséget tettek. Az utóbbi 10-12 db nagy kerek kenyeret készített a családtagok segítségével és a piacra hordta áruját. A kenyeres, vagy sütögető asszonynak megvoltak az állandó helyei, ahonnan a lisztet, esetenként a fűtőanyagot is megkapta, ő csak a munkáját adta bele. A friss kenyereket reggel sütőabroszba kötve hátára vette, vagy talicskába tette és házhoz is szállította. Nem lenne teljes a kép, ha meg nem említenénk, hogy az utóbbi esztendőkben egyre jobban terjed a bolti kenyér fogyasztása. Területünkön jelenleg hét sütőüzem működik. Az üzemek székhelyén: Derecskén, Létavértesen, Pocsajban, Berettyóújfaluban (2), Biharkeresztesen és Komádiban kenyérboltokban árulják, a kisebb faliakban kenyérszállító gépkocsival juttatják el a friss kenyeret. A Hajdú-Bihar megyei Sütőipari Vállalat számolt azzal, hogy a paraszti magángazdálkodást felváltó termelőszövetkezeti gazdálkodás megváltoztatja a lakosság életmódját. A mezőgazdasági nagyüzemben foglalkoztatott falusi lakosságnál háttérbe szorul az önellátás, s mint ilyen, a házi kenyérsütés is. A vállalat alkalmazkodva a változó igényekhez, korábban bérsütést és cserekenyér-készítést is vállalt, utóbb bevezette a házikenyérhez hasonló, körformájú és nagyobb súlyú (3 kg) kenyerek gyártását. 2 5 Az 1960-as évek elején a bolti kenyérrel kapcsolatban még általános elutasítást tapasztaltam, ma már másképpen van: nem szólják meg, aki az üzletből vásárol kenyeret, elismerik, ha jó a bóti kenyér, de még mindig a házikenyérhez hasonlítják, az a fokmérője. Az utóbbi tíz esztendőben sok-sok falusi asszony abbahagyta a kenyérsütést, ahol még sütnek, ott is kezdenek feledésbe menni a vele kapcsolatos kultikus cselekedetek, a hagyományos, speciális eszközöket új, másra is használatos tárgyak váltják fel. A dagasztóteknőhöz tartozó dagasztóláb már sok helyről kikopott, a kemence padkája, dikó vagy pad helyettesíti. Vászonfazék helyett közönséges fazekat használnak kovásztevéshez, kovászkeverő kanál helyett egyszerű fakanalat, kovászfa helyett nyújtófát. Nem szakasztókosárba, hanem vájdlingba teszik a kenyértésztát és a régi háziszőttes szakasztókendőket is felváltja a készen vett konyharuha. "25 A hajdú-bihari állami sütőipar negyedszázada, 1949-1974. (Szerk. : Szűcs Ernő. Debrecen, 1974). 299
