Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Korompainé Szalacsi Rácz Mária: A bihari házikenyér

nyértartó kosár használata. Berettyóújfaluban vesszőből font, három lábon álló fedeles kenyérkosarakat árultak néhány éve. A kenyér szinte csecsemőkortól kezdve fontos tápláléka a bihari embernek. Régebben a kicsi gyermeknek kenyércsuszlit dugtak a szájába, ez egy vászondarabkába kötött cukrozott kenyérbélből állt. A nagyobbacska gyermekek, ha megéheztek kaptak egy darab kenyeret megzsírzova, megvajazva vagy lekvárral. Az iskolába is ezt vitték, de az is előfordult, hogy csak magába eszegették. Mostanában a vajaskenyérre kolbászt is karikáznak, nyáron zöldpaprikát, paradicsomot kapnak hozzá. Újabban a szendvicset is ismerik, így beszél erről 1961-ben egy adatközlőm: „Mikor először hallottam, el nem tudtam képzelni, mi a köszvény lehet, aztán láttam, hogy csak egy kis vajaskenyér kolbásszal, tojással. Hogy mit ki nem találnak, még ilyen cifra nevet adnak neki ! Mink még egy kis savanyú káposztát is szoktunk rátenni." A mezei munkát végző felnőttek különösen sok kenyeret fogyasztanak. Régebben a tarisznyába, szütyőbe kenyér, szalonna, só és hagyma került. Feltűnő, hogy az idős emberek menynyire kenyeresek, s mennyire ragaszkodnak a házikenyérhez. (Gyűjtőmunkám során találkoztam egy öregemberei, aki büszkén állította, hogy bóti kenyeret nem is venne a szájába.) A kenyérfogyasztás szempontjából vizsgáltam több család heti étrendjét. Kitűnt, hogy a reggelihez mindig fogyasztanak kenyeret. Tejbe, kávéba kézzel beletördelik, beleaprítják, és kikanalazzák. Nem szabad késsel vagdalni, mert a néphit szerint ettől véres tejet ad a tehén. A plattra (tűzhely lapja), vagy a fűtött kemencébe tett kenyérdarab hamar megpirul. Teához a kacsazsírral, zsírral, fokhagymával megkent pirítós kenyér az egyik legkedveltebb reggeli. Serpenyőben, olajban vagy zsírban sült pirítóst is szoktak készíteni. Délben a főtt ételeket is kenyérrel eszik, gyakran még a tésztás, krumplis eledeleket is. Ilyenkor nem tördelnek, vagy vágnak a kenyérből, hanem harapnak egy-egy lalatot. Ha tarisznyából étkeznek a mezőn, akkor bicskával vágják a kenyérdarabot, rá szalonnából katonát tesznek és megsózva, megpaprikázva, hagymával eszik. Vacsorára akár főznek meleg ételt, akár nem, kenyér mindig fogy, kivéve, ha kukoricalisztből készült étel kerül az asztalra. Ennek az a magyarázata, hogy Biharban a kukorica volt a legelterjedtebb kenyérpótló, a málét, puliszkát ínséges időkben kenyér helyett ették. A kenyér különbözőképpen elkészítve, önálló ételként szerepelt a népi tudatban. 1944 tavaszán a közeli - ma Romániához tartozó - Bihardiószegen egy felmérés készült, iskolásgyermekek körében. Ebből kiderült, hogy a háborús körülmények között a kenyér pótolta a tésztaféléket, tejet, főzeléket és a húst is."'

! Böjti időszakban szinte kizárólag kenyérből, kenyértésztából készült ételeket fogyasztottak. Jellegzetes böjti levesek voltak: a savanyú cibere leves és a tejcibere. Előbbinél ecetes rántott lével, utóbbinál tejjel forrázták le az apróra darabolt kenyérbelet. Kimutatható, hogy évszakonként különböző mennyiségű kenyér fogy: nyáron a legtöbb. Mezei munkák idején egy munkás ember legalább egy kilót elfogyaszt. A gyümölcsöt - szilvát, szőlőt, dinnyét - is kenyérrel eszik. A sütés munkamenetéhez és a kenyér fogyasztásához sok-sok hagyomány, szokás ér hiedelem fűződik Biharban. A megbecsült vendéget kenyérrel, szalonnával, kolbásszal és vízzel kínálják: „Tessék használni!" Koldust el nem engedtek anélkül, hogy legalább egy darab kenyeret ne adtak volna neki. Aki tudta az illemet, levette a sapkáját, kalapját, míg evett. A kenyér megszegése ezelőtt kizárólag a családfő joga volt. Napjainkban már az asszony, a nagyanya vagy a felnőtt lány is megszegheti, ha tudja foszlósra, szálára vágni. (Foszlós lesz a szelet, ha úgy szegik meg, hogy a kenyérben levő lyukacsokat hosszában vágja el a kés.) Mielőtt megszegnék, sokan keresztet rajzolnak a kenyérszelő késsel az aljára. A levágott kenyérdaraboknak különféle elnevezésük van, az első vágás duc vagy pilis. A körbeszelt darab neve karé (karély), ha túl nagyra sike23 Márton Béla: A nyári és téli ételek Bihardiószegen 1944-ben. = Ethn. (1968) 431-436. 297