Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Korompainé Szalacsi Rácz Mária: A bihari házikenyér

tett zsákra, szalmára rakják hűlni, élére nem szabad állítani, mert megrepedhet a bele. Kenyérsütéskor a kenyértésztából különböző süteményeket készítenek. Ide sorolható a félkenyérnyi cipó és a parányi cipó. Félkenyérnyi cipót, azaz egy kisebb kenyeret még most is készítenek minden sütésnél. Frissen fogyasztják, vagy idős, beteg, egyedülálló rokonnak küldik. A kisgyermekek számára készítették a parányi cipót, mindegyik kapott egyet. Zsemlyeformájú, de annál kissé nagyobb sütemény volt. A molnárpogácsa, vagy vakaró a teknő oldaláról levakart tésztából készült, egy kis liszt és zsír hozzáadásával. Kézzel ellapították, tetejét keresztbe megvagdalták. A molnárpogácsa neve onnan ered, hogy régen az új liszt első sütetéből egy tenyérnyi nagyságú pogácsát formáltak és azt vitték kóstolóba a szárazmolnárnak.-" A molnárpogácsa készítésének szokása egyéb, kultikus szokásokkal is összefüggésbe hozható.1 A legnépszerűbbek a kenyértésztából készült lángostélék. Bagamérban hiedelem fűződik a lángossütéshez: „Mindig kell sütni a kenyérrel lángost, mert ott van a kemencében az ördög meg az angyal. Az angyal azt mondja sütnek lángost, az ördög azt mondja, hogy nem. Ha sütnek, akkor az ördög megy el sírva, ha nem, akkor az angyal." Ez a hiedelem szélesebb körben elterjedt lehetett, mert itt-ott még felbukkan az angyallángos elnevezés is. Az előbbiekből arra következtethetünk, hogy a lángossütésnek valamikor kultikus jelentősége is lehetett, talán ezzel akarták megnyerni a jószellemek támogatását, biztosítani a kenyérsütés szerencséjét. Bátky Zsigmond a primitív lepénykenyér emlékét látja benne.

2- Területünkön a lángosnak többféle változata ismeretes. Legegyszerűbb a meglisztezett sütőlapáton elnyújtott, ujjnyi vastag lángos, amelynek tetejét késsel megszúrkálják, hogy ne hólyagosodjék fel. Gyakran még tüzelés közben kisütik. Szerepen és a szomszédos Püspökladányban lángelőnek nevezik. Megsózva, megpaprikázva, zsírral vagy tejfellel megcsurgatva fogyasztják. Kissé több gondot kíván a töltelékes lángos elkészítése: az elnyújtott tészta széleit körben visszanyomkodják, hogy vastagabb, magasított pereme legyen, ne folyhasson le róla a töltelék. Leggyakoribb a túrós, kaprostúrós, tejfeles és káposztás lángos. A zsírban kisütött lángos valamivel kisebb, serpenyőben, kétoldalról sütik, kény érpalacsintának is nevezik. A kenyértésztából sütött lepényszerű sütemény legelterjedtebb neve dübbencs. Többszörösen hajtogatják, zsírozzák, tepsiben sütik ki. Sóval, borssal, paprikával ízesített változatát Berettyószentmáronban sóskavarjúnak, Nagykerekiben kanvarjúnak, Bihardancsházán borsoslepénynek nevezik. Töltelékkel ellátott dübbencset is szoktak készíteni, leggyakrabban édes- vagy kaprostúróval, lekvárral és tepertővel. Kenyértésztából készül a böjti időszak kedvelt csemegéje, a bobajka. Készítésmódja egységes: rudakat formálnak, majd egyenlő darabokra vágják, gombóccá formálják és kenyérsütés után a még meleg kemencében kiszárítják. Egyszerrel 50-100 darabot készítenek. Fogyasztás előtt leforrázzák, vagy sósvízben kifőzik. Soványtúróval, cukrozott mákkal eszik. Elnevezése igen változatos: Üjlétán, Bagamérban és Almosdon bobajka, Nagykerekiben fickó, lélekdugó, Konyáron lószartickó, Berettyóújfaluban és környékén kucori. A házikenyérből egy-két hétre valót sütnek egyszerre, ezért gondosan tárolják, úgy, hogy ne száradjon ki, ne penészedjen meg, sőt, az egér se férhessen hozzá. A megszegetlen kenyeret a kamarában vagy más szellős, száraz helyen a falra vagy mennyezetre függesztett kenyértartó pócon kenyérrácson tartják élére állítva. A megszegett kenyér hagyományos helye a konyhában vagy a szobában a kanapé vagy a komót sarka. Szakasztókendővel letakarják, hogy légy ne járja, por ne lepje. Tetejére, hátára nem szabad fektetni a kenyeret, mert a néphit szerint ettől megfájdul a háta annak, aki dagasztotta. Komádiban elterjedt a gyékényből való, kerek, fedeles ke20 Szűcs : i. m. 221. 21 Ujváry Zoltán: Magyar adatok a finn vetési kenyérhez. = Ethn. (1967) 359-365. 22 Bátky Zsigmond: Táplálkozás. - In: Magyarság Népraja, I. 82. 296