Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása

A konyári juhászat szakszótára A ABRAKOLÔ, vagy -VÁLYÚ = Deszkából V alakúra szegeit etető, amiből darát kor­pát, apró magot esznek az állatok. Ebből nem hull a földre. ALMOZÁS = A juhgazdaságok tagjainak az a joga, hogy a közös hodályba szalmát, pelyvát vihetnek a nyáj alá s ennek elle­nében az ott felgyűlt trágyát elvihetik. ALDOMAS = A gazdaság közös munkáin, tanácskozásokon s egyéb összejöveteleken a közös pénzből vett ital fogyasztása. Ivás előtt egymásra köszöntik, ösi szokás to­vábbélése ez. ANYA = Anyajuh, vagyis tenyésztésre kiválasztott, 2 éves kort meghaladott, már ellett juh. ANYANYAj = Az anyaállatok külön nyá­ja (L. : ANYA), ahova csak Kisasszony nap­ján, szept. 8-án engedik be a kosokat. APADÓ = A szopós bárányok leválasz­tási ideje. Ekkor lehet fejni a juhokat. Rendszerint beletartozott a juhász fizeté­sébe „két heti apadó". Általában júl. 15­től aug. 20-ig számolták. APRÔJÔSZÀG = A ház körüli baromfi, legelője a falut körülvevő silányabb minő­ségű legelő (L. : JÁRÁS). ARCCAL JÁSZOL = Olyan kettős jászol, amely mellett két sorával, egymással szem­ben állnak az állatok. Az istálló közepére szokták állítani. AVAS = A zsírtartalmú ételeknél bekö­vetkezett változás, melynek eredménye­képpen színe, íze jellegzetesen elváltozik, így érik avasra a szalonna, juhtúró. A ré­giek csak az avas szalonnát és túrót sze­rették és ezt tartották egészséges eledel­nek. B BANDA, vagy NYÍRÓBANDA = A juhok nyírására összeállt 5-10 tagú munkaegyüt­^ tes, lehetőleg azonos munkaképességű ta­gokból. Keresetük az egyéni teljesítmé­nyüktől függ, bérezésük a munkát adók­kal való egyezkedéstől függ. BANDAGAZDA = A nyíróbanda vezető­je. Maguk közül választják, külön fizetése nincs, megbízása tiszteletbeli. 0 vállalja fel a munkát, ő osztja szét a keresetet a tagok teljesítménye szerint. BARCSI = A gyapjúba ragadt bogáncs. BÁRÁNY (bárán) = Az egy éves kor be­töltése előtt minden fiatal juh, nemre va­ló tekintet nélkül. BARANYVALTÖ (báránváltó) = A nyáj­íuhászok hagyományos fizetéskiegészítése. Minden 25 juh után jár 1 választót bá­rány. Ha valamelyik gazdának pl. csak 20 juha van, akkor is köteles kiadni a bá­rányt, de ez esetben a juhász 5 bárányvál­tót fizet a gazdának. Ha a gazdának 30 juha van, akkor ő fizeti a juhásznak az 5 bárányváltót. Az egységet minden évben a gazdagyűlés határozza meg. Pl. : Ha a bárányváltó egysége 5 krajcár, akkor a fenti példa szerint első esetben a juhász fizet 5X5 krajcárt, második esetben ő kap 25 krajcárt. BEHAJTÁS (béhajtás) = Ha a juhász nem éjszakázott kinn a nyájjal, hanem naponta hazatért, általában naplementkor kezdte hazafelé terelni. A falusi szóhasz­nálatban a béhajtás időjelző fogalommá is lett: „Úgy béhajtási idő tájt", vagyis es­tefele. BÉRBÁRÁNY (bírbárán) = Minden 25 juh után járó 1 darab választott bárány, mint a juhász fizetéskiegészítése. Ezt a bárányt a gazdaság által meghatározott időben, rendszerint Mihály napi hányás­kor adták ki, közepes minőségben. BILYOG (bíjog) = A gazda, vagy gazda­ság tulajdonjele az állatokon. Van festett, égetett, hasított bílyog. BÍLYOGOZÓ (bíjogozó) = Nyeles szer­szám, mellyel a tulajdonos a saját jelét, rendszerint nevének a kezdőbetűit az ál­latra ráfesti, vagy rásüti. A bílyogozókat régebben falusi kovácsok készítették vas­lemezből. Használtak bílyogozónak festék­be mártott ecsetet, vagy összekötött cirok­szálat, vagy éppen szalmacsóvát. BÍLYOGOZÁS (bíjogozás) = A tulajdon­jegy elhelyezése az állatokon. A juhokat rendszerint a tavaszi kiverés előtt, nyáron a nyírás után bílyogozták. Régebben szu­rokkal, kátránnyal, ma kizárólag repce­olaj és bécsi korom nevű porfesték keveré­kével végzik. BIRKASZlN = Félereszes, egy oldalon nyitott épület. Oldala töbnyire vesszőfonás, teteje nád, vagy szalma. BOCSKORPÉNZ (bocskorpíz) = A de­recskei juhgazdaság főkönyvében szerep­lő fizetéskiegészítés, amit a juhásznak az egykor természetben kapott bocskor ellen­értékeként a közelmúltban is fizetett a gazdaság. BODON = Juhtúró tartó faedény. Még néhány padláson ma is hányódnak. A XVIII. században, Erdélyben készült, vesz­szőabroncsos edények. Az egyik fajta bö­dön fedődeszkájára követ tettek, hogy a belecsömószkölt túrót leszorítsa, az újabb bodonok facsavarral szoríthatók. így lég­mentesen összepréselődött túró jól meg­érett. BOROTVATOK = A juhászok által is készített, díszesen faragott fa dobozka a borotva számára. Rendszerint olyan fur­255

Next

/
Thumbnails
Contents