Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása

(28. kép). A túró csípősre megérett, szép sárga zsírja a tetejére feljött, de mielőtt ették, leengedték, hogy utoljára is legyen belőle. Eláll akár évig is. Kora tavasszal készült a gyenge túró, míg az anyák bőtejűek. Langyos helyen köcsögben megaltatják a tejet és ruhán átcsorgatva a kissé felhevített aludttejet, felfogták a túrót. Kissé megnyomkodva, kerekre formálták, mint egy cipót, frissen fogyasztották; ma is igen kedvelt és tápláló étel. Savója a kismalacoknak kiváló táplálék. Ma egész éven át kapható a juhtúró, mert a nagyüzemi gazdaságoktól begyűjtött juhtejet túrónak feldolgozva, mélyhűtéssel tartósítják s nemcsak hazánkban, hanem külföldön is keresett cikk. A juhtej feldolgozása külön tudományággá nőtt és messze túlhaladta a hagyományos módszereket. '" A konyári termelőszövetkezetek is felújították a húsvéti bárányexportot, ismét van fejős nyáj. A juhászok pedig a kifejt tej után premizálásban részesülnek, ugyanis a terven felüli mennyiség bizonyos " o-át pénzben kapják. Nincs külön fejőjuhász, hanem a nyájjuhászok a kollektív szerződés értelmében végzik a fejést is, napi bemérést igazoltatják, s így számolnak a tejbegyűjtő és a vezetőség felé. így ez az ősi múlttal rendelkező állattenyésztési ág, mint a nagyüzemi gazdálkodás egyik tényezője él tovább, de egyre kevesebb marad meg a vele kapcsolatos hagyományokból, szokásokból. Meglehetősen gyorsan feledésbe merülnek s emlékük a levéltárak megsárgult irataiban él tovább. 50 Czakó Bálint agrármérnök diplomamunkája a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 254