Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása

át, addig egy ember a zsákban állott, taposta, hogy a kívánt mennyiség belemenjen. A gyapjútaposás fárasztó munka volt, külön meg kellett fizetni. Az 1920. évi bejegyzés szerintj „a gyapjú taposóknak 100 korona". A tele zsákot fonallal varrták be. Az első világháború előtti időkben a gyárak megbízottjai minden 100 kg gyapjúra adtak a gazdának 1 db 10 koronás körmöci aranyat, hogy ezzel is növeljék a termelési kedvet. Ezt az aranypénzt szokták a keresztgyermekeknek, unokáknak adni konfirmációi ajándékul. Még több konyári gazda emlékszik a gyermekkora fényes pénzére. A gyapjú ára szabad alku szerint ment, az 1930-as években a jó gyapjú kg-ként 20 pengő. Ma a MÉK vállalat, vagy az Allatforgalmi veszi. Zsíros gyapjút nem szabad betaposni, nehogy befülledjen, így kg-ként 80-150 Ft. A minőség meghatározásánál több szempont jön figyelembe. A szálhosszúság legalább 5 cm, megfelelő zsírtartalommal. A konyári határ szikes legelőin kiváló gyapjú nő, zsírtartalma 36-38%os, míg a homoki legelőkön csak 20-25%. A csomóból kihúzott próbaszál hosszát, vastagságát lemérik, majd elengedik, hogy összegöndörödjék. Ahány göndörödés van 1 milliméteren, annyi a randmontja. Minél magasabb ez a szám, annál jobb a gyapjú/''

1 A bőröket a vándorkereskedők a bűrösök szedték össze, aránylag alacsony áron. Legdrágábban a nyíratlan kosbőrt vették. Néhány ilyen adat: 1909-ben a dögbőr 2 korona, vágott juhé 2,80, 1929-ben egy nyírott dögbőr 50 fillér, nyíratlan 2 P vágott örüé 2,50 P. Ma súlyra veszik, de a súlyt nem mérik, hanem becsülik, így az átlagár 150-180 forint. Az elhullott állat füléből a juhász kivágja a törzskönyvi számot, ezzel számol el. A bőröket a hodály szelemenjén szárogatják. A háztáji nyájban, ha baja esik valamelyik jószágnak, üzen a juhász. Ha nem megy a gazda, a juhász megöli, megnyúzza, bőrével számol. Ha fertőző beteg volt, a dögkútba kerül, ha egyéb baja volt, megeszik a kutyák. (A dögkút fedett emésztőgödör betonból.) e. Fialtatás, hálatás, teleltetés Az anyajuhok apasztása aug. 20 körül befejeződik. Ezután 2-3 heti idő alatt feljavulnak, ösi hagyomány, hogy a pároztatás szept. 8-án, Kisasszony napján kezdődhet, lehetőleg újholdon, vagy holdtöltén. ,,Azír, mer ekkor moccan a birka, azut megcsendesedik, tőttin megint moccan a kos." így magyarázza Tőgyi Imre öreg juhász. Az iizetés idejét a juh vemhességi idejének figyelembevételével kell meghatározni, hogy a fialás február első heteire essék, mert sem a túl korai, sem a kései bárány nem jó. Egyiket a téli hideg, másikat a nyári hőség sanyarja meg. Az üzetés befejezése után jön a gazdasági év egyik fontos eseménye a Mihály napi hányás (18., 19. kép). A nyájat szétválogatják a gazdák. Rendszerint a hodálynál történik, ahol kutricákat «y készítenek és abba válogatják a juhokat. Két-három szomszéd összeáll, együtt hajtanak haza, így jobban elboldogulnak. A hányás utáni gazdagyűlésen történik a pásztoríogadás, akár marad, akár megy, most történt a megállapodás, de az első hó leeséséig, a szorulásig mindenképpen szolgálni kellett. A fogadás után újra kiverték a nyájat, mert az őszi tarlón jobban hízott a jószág, mint a sovány nyári legelőn. A juh a hátán hozta a havat, ekkor beszorult és megkezdődött a téli tartás. Az őszi időkben történt a tagok földjeinek hálatása is, ami nemcsak fontos gazdasági tennivaló volt, hanem a juhász meghatározott kötelessége. A konyári gazdaságokban az volt a rend, hogy csak a tagoknak hálathat a juhász, de közülük is csak annak, aki vállalja a juhász és a közös állomány téli teleltetését. Ha ezeket lehálatta és az idő még engedi, hálathat másnak is. Úgy számolták, hogy 1000 darab juh egy éjszakára 400 négyszögöl területet hál meg. Ez volt az egység. így jelentkeztek a főgazdánál a hálatók és bediktálták, hogy mikor következik, melyik határrészen és 34 Kovács Károly közlése. 16* 243