Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása

19. kép mekkora területe van. A főgazda adta az utasítást a juhásznak és időnként ellenőrizte, betartja-e a rendet. A soron következő is előre jelezte: „Hallod, hé, ott van a főd, ott lesz a dinnye, meg kék hálatni." Amíg a juhász egy földön volt, addig az a gazda főzette a vacsorát, adta a bort, ki is küldte. Ha jó, kiadós vacsora, jó bor volt, a juhász jól meghálatta, korábban ráhajtott, nem engedte a juhot megszéledni. Ennek is megvolt a maga mesterségbeli fogása. A meghálatott föld évekig bőven adta a dinnyét, krumplit. A derecskei gazdaságban a hálatás a juhász szerződött bére volt, 1932-ben egy éjjel 1,50 pengő, ha idegennek hálát, esetenként 10 pengő büntetést fizet. A juhok teleltetése az időjárástól függött. Ha nagy hó esett, nem járhatott ki, az ólba. szorult. Régen a juhólakat vályogból készítették, nád tetővel, jól záródó ajtóval, kis szellőző nyílásokkal (20. kép). Télen enyhős, egyenletesebb hőmérsékletű, mint a deszka, vagy tégla épület. Istállóban nem tartottak juhot, mert a szarvasmarha a szagát nem szereti, betegséget is kaphat tőle. A juhok téli takarmánya silányabb minőségű széna, tengeriszár, kevés abrak és hetenként só. A régi teleltetés sajátos emlékét találjuk a nagylétai Református Egyház XIX. századi presbiteri jegyzőköny244