Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása

szerint fizetett a bandagazda. Az uradalmakban a juhászok egy juhot levágtak, paprikásan megfőzték, minden ember kapott egy üveg sört, ez volt a nyirok áldomása. Balogh József azt tartja, nincs ennél nehezebb munka, pedig végigpróbált mindent, a kubikolástól a részesaratásig. Egész nap kétrét görnyedve, fogni-nyírni. Meg ne szúrja, de egy centiméternél hosszabb gyapjú se maradjon, mert az a gazda kára, aki nem hagyja szó nélkül: „Le rulla mind, ami leváló!" Gyomruk is úgy összeszorul, hogy enni sem tudnak, csak az ital tartja bennük az erőt. Idő kell, míg megigazodnak. A nyírás vagy színben, vagy a szabadban történik a földre terített ponyván. A lenyírt gyapjút göngyölik, zsákba dugják (17. kép). A gazdaságok tagjai nem egyénenként értékesítették a gyapjút, hanem az egész gazdaság együtt. A gazdaság nagy ponyváján gyűjtötték össze az egyes gazdáktól, de a bemerésnél mindenkinek rá kellett hagyni, nehogy a végső bemérésnél kevesebb legyen. Ebből az a gyakorlat fejlődött ki, hogy bizonyos többletet a gazdaság a maga pénztárába könyvelte el. Ezt csak a konyári gazdaságokban találjuk és az ottani gazdasági könyvek évente ismétlődő tétele a ponyvanyeremény, vagy zsáknyeremény. Ebből mutatóba néhány tétel: 1909-ben ponyván nyertünk 25 korona, 1914-ben ponyvái nyeremény 39,40 korona, 1918-ban a gazdaság nyert ponyván 525,58 kor. 1936-ban ponyvanyereség 11 P. 16 fill., 1950-ben ponyvanyereség 3 forint 80 fillér. A főgazdának nagyon vigyázni kellett a gyapjúátvételnél, nehogy valamelyik gazdatárs a közösség rovására a maga hasznát növelhesse. Ha sok hasláb került a gyapjú közé, az egész értéke csökkent. A hasláb a juh hasáról, lábáról nyírott rövid, értéktelen gyapjú, amit csak külön mérve, olcsó áron vettek át. Volt aki a gyapjú súlyát íidlesztéssel próbálta növelni. Nyírás előtti napon éjszaka a birkaól szellőző nyílásait szalmával betömték s nagy melegben megizzadtak a juhok s a gyapjúba felszívódott nedvesség növelte a súlyt. 1920-tól kezdve a gyárak által adott zsákokba kellett rakni a gyapjút úgy, hogy minden zsák pontosan 80 kg legyen. Amíg mosott gyapjút adtak 242