Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása

16. kép akik munkacsapatba állva vállalták ezt a könnyűnek nem nevezhető munkát. Tanulatlant, idegent nem szívesen fogadtak be maguk közé, mert csak hátráltatja a munkát és a szakszerűtlen nyírás az egész csapat jóhírét rontja. Nem mindenki tanulja meg jól ezt a mesterséget. ,,Minden ollónyitásra egyszerre, teljes ollóhosszában végig kell vágni" - magyarázza Balogh József, konyári lakos. Aki apró metszésekkel vág, csak szecskázza a gyapjút, nem halad, a gazdának kárt okoz, mert a gyapjú rövidszálú, értéktelen lesz. A nyíráshoz az általánosan ismert ollót használják. Mindennap újra élesítik a házilag készült köszörűkövön. Felváltva hajtják, mert szabály az, hogy mindenki maga élesítse az ollóját, így nem okolhat mást, ha rosszul vág. A birkát a hátuljára ültetik, a nyakánál kezdik, onnan végigvágják a girincen, majd oldalra fordítják. A jó nyírónak az ujja egyenletesen fekszik az állat bőrén és simán halad, nem hagy torsot, de a bőrt sem vágja ki. Végül, mint egy bunda, egy darabban marad az egész gyapjú a ponyván (15., 16. kép). Konyáron az adatközlő Balogh József 65 éves, a helyi nyírok bandagazdája volt éveken át. Társai voltak: Király Mihály, Erdős Bálint, Szűcs Lajos, Tornyi József, Magyari János, ifj. Ráduly János, Szilágyi János, Szabó Imre. Mintegy 40 éve végzi ezt a munkát, és szerződtek Nagylétára, Bagamérba stb. Július elejétől kezdődik a nyírás. A bérezés darabszámra ment, 1909-ben darabja 10 fillér, az 1930-as években 1 pengő 50 f. Ezen kívül minden 1000 darab után egy vágót, 500 után 1 liter bort. Ezt a bért csak az uradalmak fizették, mert egyéni gazdáknak ekkora állománya nem volt, itt viszont darabonként 50 fillérrel többet fizettek, mert vándorolni kellett egyik háztól a másikhoz, ezzel sok idő telt üresen. A kosok nyírása kétszeres áron történt, mert kétszer annyi volt a gyapjú és az erős, 40-50 kilós kost ugyancsak meg kellett markolni, hogy nyugton legyen. A nyíró kiállt, mire ezekkel végzett. Arra is nagyon kellett vigyázni, nehogy a hátsó lábával kirúgja az ollót a nyíró kezéből, mert az éles, hegyes szerszám veszedelmes sebet ejthetett a szomszédon. A jó nyíró naponta 25-30 darabot tesz rendbe, ha házalnak, 5-10-zel kevesebbet. Egyenként leadnak 3-5 kg gyapjút az anyák. Ha rosszul telel a juh, nehezebb a nyírás, mert sovány, girinces, a bőre nyúlik, veréses, a gyapja meg van szappanosodva, tapadós és csomós. A nyíráskor ejtett sebet azonnal kreolinozzák, nehogy a légy beköpje. A jelenben az anyajuh nyírási díja 5,50 Ft, a kos a duplája. A nyírás előtt a bandagazda leteszi a földre a kalapját, ebben cédulák vannak. Amikor egy juh készen van, a nyíró kivesz egy cédulát, felmutatja és elteszi. A munka végeztével a cédulák 16 Bihari Múzeum évkönyve 241