Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása

Berettyóban, amiért némi térítést fizettek egyrészt a helyi legelőgazdaságnak, másrészt azoknak, akik közreműködtek. Hencidán a községi elöljáróság volt az úsztatási terület gazdája, így ők szabták meg a díjat is, az 1862. évi feljegyzés szerint: „Hentzidára fizettem az Úsztatás végett az Elöljáróságnak 2 f. aki a vizet kitzölöpölte, megmutatta hun lesz jó, avval együtt fizettem 2f 20." Kétszer úsztattak, kétszer nyírtak. A költségeket együtt számolták a szokásos pálinkával, szekérfuvarokkal. Ma már a Kálióban való úsztatás is lejárt. A közös és háztáji nyájat egyaránt a Hunyadi Tsz tanyaközpontjában a Kálló mellett készített fürösztőhelyen, kádban fürdetik (12., 13., 14. kép). Állatorvosi felügyelet mellett készül a fürdővíz, úgy megy végbe a fürösztés is. A gáborjáni híd mellett hatalmas, fafűtésű kazánban tüzelnek. Kállóból merik tele vízzel s ha elég meleg, hatalmas bádogkádba eresztik és HCH-tartalmú rovarölő szerrel vegyítik. A kád mellé épített karámba terelik a nyájat, két ember egyenként fogja a juhokat, a kád két oldalán álló fürösztőknek adja, akik a víz alá nyomják, de egyikük befogja az orrát, nehogy a vizet felszippantsa. Ha jól megázott a bundája, egy ferde bádoglapra fektetik és a fe239