Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása

külön díjazást biztosított a nyári kezelésért. Az 1915. évi bejegyzés szerint: „A kosok kezelísiír fizetem a juhásznak magunk kosáír 6, amír tisztán tartya." A legelők gondozása a helyi szokásoktól függően, vagy a közösség dolga volt, vagy, mint Derecskén, a nyájpásztort azzal a feltétellel fogadták, hogy a legelőt tartozik töviselni, vagyis kivágni a gyomot, bokrot. b. Legeltetés, bilyogozás, hálatás Tavasszal a hagyományos kiverési idő József nap, március 19. A kiverésre elő kellett készíteni a juhot. A juhász sorra járta a gazdákat és megkörmölte az állatokat. Görbe késsel kitakarította a patát, a téli állásban megnyúlt körmöt vagy késsel, vagy a gazdaság körmölőollójával viszavágta. A körmölőolló legtöbbször éles harapófogó volt, amivel megfelelőképpen alakíthatták a patát. Körmölőtogónak is nevezték. A körmölés benne volt a juhász bérében, de ettől függetlenül minden gazda enni-innivalóval és egy kis dohányravalóval jutalmazta a pásztort. Az előkészület fontos része volt a bilyogozás. Ezt mindig a gazda maga végezte el. Kétféle jelzést alkalmaztak: festéket és fülbilyogot. A festékhez bécsi korom festéket és napraforgóolajat használtak. A juhokat ketrecbe terelik, vagy beszorítják az udvar sarkába. A gazda közéjük megy és egyik kezében a festékes edény, másikban a bilyogozó, festékbe mártva a hátukra, farukra nyomja (11. kép). A bilyogozót falusi kovácsok készítik. Fanyéllel ellátott vas monogram. Egykor a lovak, marhák jelölésére használták, megtüzesítve nyakukra, farukra nyomták. Kátránnyal tilos a jelzés, mert ezt nem lehet a gyapjúból kimosni. Aki kátrányos gyapjút tesz a zsákba, az egész gazdaságot károsítja, mert a gyár megbízottja az összes gyapjút leértékeli. A derecskei gazdaság könyve minden évben szurkot jegyzett fel, mint a gazdaság kosainak bilyogozására használt anyagot. A íülbilyog nem általános. Inkább egyes mustrát jelölnek így. Hasítás, csonkítás, lyukasztás egyaránt szokásos volt. Az előkészített nyájat legelőre indították, kiverték. Konyáron leghamarabb a meddőt, ezt már Gergely napkor, március 12-én. Viszont a derecskei gazdaköny szerint a toklyónyájjal kezdték a kiverést. Volt olyan év, amikor már március 3-án ment a toklyó, utána a fias nyáj. Ez utóbbit József napkor, ha hideg éjszakák voltak, csak április 1-én verték ki Konyáron. Ha zsendült a fű, már nem fáztak a kisbárányok és legelni is tudtak. Ekkor már nagyon vigyázni kellett a nyájra, mert sokfele baj adhatta elő magát. A hirtelen jött kánikulai hőségben összefordult a birka. Orrát a földre nyomja, nem legel s olyan szorosan áll egymás mellé, hogy a kö11. kép 237