Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása
10. kép rán, 1 évig kosbárány, ha közben ivar calanít ják, örü lesz, ha kosként éri el az éves kort, kostoklyó s ha űzettek vele, apaállatnak marad, a neve tenyészkos. A második évébe lépő nőstény juh a jerke, vagy jerketoklyó, ezekből kellő válogatással anyajuhok lesznek. A nyáj vezetője a vezérörü. Erőteljes növésű állat, egy nyájban több is van. Nyakukra kolompot, nagyobb csengőt, haranaot kötnek, így a nyáj hallja és mindig a vezérörühöz igazodik. Ha többen vannak úgy kell összeválogatni a csengőket, hogy hangjuk öszepászoljon, vagyis szépen szóljon. A jó vezérörüt évekig meghagyják, mert ismeri a legelőket, tudja a rendet és jó segítsége a juhásznak. Az éves kort betöltött bárány a toklyó, ha anyának van kiválasztva, akkor jerketoklyó, ha apaállat lesz, akkor kostoklyó. A magángazdaságokban is kötelező volt az időszakos kosvizsga, amelyen az apaállatok minőségét ellenőrizték s amelyik nem felelt meg, mustra lett. Ugyanígy az anyanyájból is. Ezeket nem járatták együtt a többivel, hanem mentek a heveröbe, vagy meddőnyájba. Ez indult ki tavasszal a leghamarabb, általában a legsilányabb takarmányt kapták. Azokat fogták jobb takarmányra, amiket előre javítottak levágásra. A testihibás bárányokat csak a meddőbe hajthatták ki. Ilyen volt a malacállú, amelynek az első állkapcsa előre állott, nehezen legelt, vagy egyáltalán nem tudta a füvet harapni. Az ilyet darával (Verával), moslékkal javították a levágásig. Minél kevesebb került mustrába, annál jobb volt a nyáj minősége. A jó apaállatok híresek voltak, fajtájáért sokat fizettek, messze földre elvitték. A gazdasági feljegyzések szerint a konyári, szigeti gazdaság az alábbi kosvizsgálati díjakat fizette: 1920-ban 126 korona, 1923-ban 380, 1924-ben 10 000 korona. Az emelkedést nem a jószág szaporodása, hanem a pénz romlása okozta. Ennek megszűnésével így alakult: 1927-ben 10 pengő, 1933-ban 2 kos vizsgálata 5 pengő, 1946-ban 18 pengő. A derecskei gazdasági könyvben nem szerepel kosvizsgálat, sem azért befizetett összeg, pedig nyilván itt is kötelező volt, hiszen 1929-ben eladott tenyészkosért 25 pengőt kaptak, ami akkor igen nagy pénz volt, tehát jóhírű kosokat tartottak. Ma a konyári Hunyadi Tsz háztáji nyájában van külön bárány- és anya-, valamint meddőnyáj. Az Alkotmány Tsz közös állománya 810 darab, ebből szőrös birka, azaz frissen nyírott 480, külön nyájban. A háztáji nyája a Méneskútnál levő hodálytól a Suba kútig jár, együtt 750 darab. 1 2 A gazdaságok külön fogadtak kospásztort. Rendszerint kiöregedett juhász volt, aki elbájolt velük. Feladata a legeltetés mellett a tisztántartás, különösen nyáron, amikor a legyek beköpik a kosok csokit. A gazdaság kreolint adott a kezelésre, néha 32 Kovács Sándor és Tóth Sándor, a konyári Alkotmány Tsz juhászainak közlése. 236
