Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása

ba, de ha csak egyszer is voltak a juhász előtt, meg kellett adni utánuk a váltót. Ha a gazda természetben kiadta a bárányt, ez volt a bérbárány (bírbárán), de ha a gazda állománya nem 25 juh volt, hanem 20, akkor is kiadta a bárányt, de ez esetben a juhász fizetett a hiányzó 5 után 5 X 24 fillér bárányváltót = 1 kor 40 fillért. A bárányváltó alapárát, jelen esetben a 24 fillért a gazdagyűlés határozta meg. Ha ellenben a gazda úgy egyezett meg a juhásszal, hogy a bérbárányt nem adja ki, akkor juhainak száma szerint fizette a 24 fillért, tehát jelen esetben 20 X 24 f-t. Az egyesség után a juhász előleget szokott kérni, vagyis felpénzt, nehogy a gazdaság közben mégis mást vegyen fel helyette. A főgazda fizette ki a közös pénzből, bejegyezve a gazdakönyvbe, mert a felpénz beleszámított az évi fizetésbe. így kapott 1919-ben Kornádi István kospásztor 150 korona előleget. A juhász költözéséhez a gazdaság adta a fogatot, fizette a költségeket. Ez nem számított a fizetésbe. A szigeti juhgazdaság a következő bért adta 1931-ben: ,,13 köböl, fele tiszta, fele rozs, 25-től egy bárány". A váltót év közben is meghatározhatták, ez kölcsönös volt. Ugyanez a gazdaság 1937-ben a gabonát 17 köbölre emelte, 1938-ban 18-ra, 1939-ben ismét javítottak: ,,9 köböl búza, 9 köböl rozs, minden darab 10 fillér, 25-től egy bárány, 2 szekér szalma". Az 1940. évi elszámolás szerint a két szekér szalma megváltási ára 30 pengő 50 fillér volt, de ezután szalmát nem adtak többet. Csak 1946-ban rendezték újra a juhász bérét; darabonként 20 fillér, 8 q búza, 8 q rozs, 25 darabtól 1 bárány, 5 darab után 1 kéve ízík, 3 heti fejés, 1

;2 lakásbér, oda-vissza költöztetés, az ürüszert (kreolin) a gazdák adják. Jelentős változás az, hogy az eddigi köböl helyett (80 kg) métermázsában számolnak, de visszatérnek a 16-ra. A kospásztorok bére ugyancsak szabad egyezség szerint van, de általában kevesebb, mint a nyáj juhászé. A konyári gazdakönyv szerint: „1920 évre megfogadtuk Kospásztornak Ráduly Jánost Búza 6 köböl, fele rozs, szalonna egy darabtól 25 deka, 1 dbtól Pénz 3 korona." A másik gazdaságban ugyancsak az 1920. évben: Kovács Lajos Kospásztor évi bére 7 köböl termény, búza 3 1 2, rozs 3 1 2, szalonna 1 db. után 25 deka. - Ha a juhász szalonnajárandóságát pénzben kívánta, a közös pénztár kifizete. Ez volt a szalonnabér. Pl. 1947-ben: „a kospásztor szalonnabére 32 P 50 f."

30 Viszont 1948-tól a kospásztor a természetbeniek helyett készpénzt kapott: 100 db kos után félévre 53 forintot. A társadalombiztosítás 1926-tól szerepel a gazdasági feljegyzések közt. Nyilván ez ideig nem volt kötelező. „A Juhászért betegsegélybe fizetem 2 ezer 36 000 K." A „pengős világban" 1 P 44 f. volt, 1943-ban évi 3 pengő, 1948-ban 105 forint lett. Összehasonlításul az alábbiakban néhány megállapodást közlünk a derecskei juhgazdaságok pásztorbéreiből, illetve ezzel kapcsolatos szabályaikból. A már említett, 1861. évben kezdett gazdakönyvet kilenc helyi gazdatársulás közösen megállapított és egyetemlegesen érvényes alábbi bérmegállapítása vezeti be : „Az 1861 Évben kilentz társaság kospásztor fogadáskor megállapította elhatározta következőleg. 1.ször. Egy öreg kostól fizetődik 8 kr újba és fél kenyér 2.szór. Egy báránykostól két kr újba rüsírral együtt. 3.szor. Megjegyzendő továbbá az is hogy minden társaság tartozik a kosbáránt annak idejében kihányni és aztat az öreg kos elhányása után Minden szentek napjáig tartozik őrizni. Rűpenzzel a fent írt fizetésen felül semmi névvel nevezendővel nem tartozunk fizetni, hanem azokért a társaságot megbecsülni Jószágát tisztán tartani köteles lészen: Ő tartozván egy nyúzot Juhot és 10 itze bort adni. Kelt Derecskén Janu 8-kán 861. Bizonyítjuk valamennyi fő gazda Tóth István mk Szőlfősi Péter mk Tamási Bálint mk sattöbbi" „Ugyan ez alkalommal elhatároztatott, hogy minden társaság tartozik addig várni az 30 Konyári gazdakönyv. 230