Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása

80-100 kos. ő még kint hált a nyájjal a hó leesésig. Temetőárokban, kospajtában húzódott meg rossz időben. Az ő fia István, tovább folytatta az apai foglalkozást, ma az ő fia Ferenc a Hunyadi Tsz. háztáji juhásza. Neki két leánya van, vele kihal a régi juhász nemzetség. Rokonaik is juhászok: Kovács János Hencidán, Kovács Gyula Péterszegen, de már az ő gyermekeik nem szeretik ezt a foglalkozást.

2" A Magyariak is felhagytak vele. Nem szeretik, nem is értenek hozzá. A jeles juhásznak nem kellett munkát keresni, mert neki helyébe mentek a gazdák. Természetesnek tartották, hogy nagyobb bér dukál. Tőgyi Imrének volt 6 vékás földje, amit a gazdák megműveltek és a termését haza szállították. A pásztorfogadás hagyományos ideje Mihály nap, szeptember 29. A megfogadott juhász szorulástól szorulásig volt köteles szolgálni, tehát az első hó leesésig. Azért fogadták Mihály napkor a pásztort, hogy ha lzenyír nélkül marad, legyen ideje máshol szolgálatot keresni. A Mihály-napi hányás a gazdaság fontos eseménye, mert a fogadáson múlik a gazdaság virágzása, vagy romlása. A jó juhász nagyon sok hasznot hajtott a gazdáknak. De amelyik hanyag volt, korcsmázott, a jószág leromlott, a mezőn kárba ment, a kerülő behajtotta és a gazdaság fizette meg a kárt és a bírságot. A fogadáskor feltételeket szabtak, de év közben vált meg, hogy ki mennyit ér. A pásztorbér jelentős részét a kenyírnekvaló, vagyis a kenyérgabona tette. Tiszta búzát kivételes esetben adtak, inkább kétszerest, szűkebb esztendőben árpát. Fele búza, fele rozs, vagy rozs helyett árpa. Ez volt az általános gyakorlat. Már fogadáskor kikötötték, hogy ha a következő év sovány lesz, rozs helyett el kell fogadni az árpát is. A juhászok közt a legnagyobb bére a nyájpásztornak volt. Ebben együtt volt az anya, meddő és bárány, számra, gondra legtöbb. A gazdaságok külön báránypásztort nem szoktak fogadni, mert nem volt olyan nagy a szaporulat. A meddőhajtás korábban volt, mint az anyáké, de azután nem jártak külön. Legújabban a termelőszövetkezetek a szerződött bárányok mellé fogadnak báránypásztort. Ez a megbízatás ideiglenes jellegű, mert a szállítással megszűnik. Idős, kiöregedett pásztorembert fogadtak kospásztornak. Mellettük nem kellett sokat menni, kevesebb munkával járt. A bért is ehhez szabták. Gyakorlatban volt az is, hogy a korán meginduló meddő,- vagy heuerönyájat egybecsapták a liosnyáj)a\ az üzetés idejére. A pásztorbért fogadáskor bejegyezték a gazdakönyvbe, hogy év közben ne legyen vita a bér, vagy a kötelesség felett. A gazdakönyveket vizsgálva azt látjuk, hogy évtizedekig alig változott a kommenció. Kivétel az inflációs idő, amikor a bérek is ennek arányában emelkedtek. Kovács János bére 1919-ben: „Megfogatuk Nyáj Juhásznak S Kovács Jánost, 1918. Nov. 30. nap Az évi bére Búza köböl béremeléssel rozs Összesen 15 Pénz fizetés 1 drbtól 50 f Bárány 25 drbtól 1 drb bárány, de akinek már 15 drb van, tartozik adni egy drb bárányt és az juhász pedig 1 drtól 25 ig 24 fillér váltót." A juhászok bérének hagyományos és lényeges tétele volt a váltó, vagy bárányváltó. Minden 25 juh után járt egy bárány. A már idézett gazdasági szabályzat szerint: „Mihály hányáskor sem a legjobb, sem a leggyengébb, hanem a gazdával össz megegyezéssel." A gazdák mielőbb kiadták a bárányt, hogy ha beüt a baj, ne az övék hulljon. A juhász minél később kérte, hogy jó erős bárányokat kapjon. Ha a gazda még akkor eladta a bárányait, mielőtt legelőn lettek volna, nem számított bele a szám29 Kovács Ferenc 48 éves konyári lakos, a Hunyadi Tsz háztáji juhásza közlése. 1919 dik évre. 7 8 229