Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében
dig istállótrágyával szóratott be. A továbbiakban ezt a legelőjavítást rendszeresítette. Ehhez hasonló legelőjavítással máshol is találkoztunk. A szakaszos legeltetés lényege az volt, hogy kora tavasszal a legeltetési bizottság az egész legelőt 20 holdas parcellákra osztotta, hogy a gulya, a ménes és egyéb jószág ne járja, tapossa össze-vissza az egész legelőt és tegye tönkre a fűtermést. A szakaszok négy sarkát ki is karózták. A legeltetés meghatározott sorrendben, parcelláról-parcellára történt. 1955-ben 235 ló, illetve csikó, 280 tehén és üsző, 292 sertés, 800 birka és néhány egyéb jószág (pár kecske, néhány szamár és öszvér) volt kiverve a legelőre. Ezek a jószágok késő őszig megtalálták itt élelmüket. A legeltetési bizottság arról is gondoskodott, hogy a legelőről származólag telente is legyen az apaállatoknak fegfelelő szénája. Három-kút környékéről - a gulyaállásról - már kora nyáron lekaszáltatták a füvet erre a célra; 30-40 mázsa szénához jutottak innen. Az utak, vízelvezető csatornák, árkok szegélyeiről is levágatták a füvet, a szénának valót. A szakaszos legeltetés betartását egy-egy bizottsági taggal ellenőriztették. Arra is felügyeltek, hogy a pásztorok irtják-e a fű közül a gazt, vagy sem. A szakaszos legeltetéssel a méhkerékiek elérték, hogy minden időben volt állatjaiknak megfelelő mennyiségű és minőségű legelője, szénája. A legeltetéssel kapcsolatban még megemlítjük, hogy egy-egy falun belül két gulya alakult ki. A szövetkezet gulyája mellett „háztáji" gulya is volt, külön pásztorokkal, egymástól elkülönítve. A „háztáji gulya" általában kevésszámú volt, ellenben a háztáji csürhe sok állatból állt. Az állatszámot növelte, hogy ezek a csürhék megszűntek kizárólag a sertések legeltetési csoportjai lenni. A „háztáji csürhékben" a sertéseken kívül kecskéket, birkákat is találunk. A pásztorok erről a kevert csürhéről meglehetősen elítélően nyilatkoztak (például Sarkadkereszturon), de ez mitsem változtatott a helyzeten, ami a magángazdaság átalakulásának egyenes következménye volt. Területünk egyetlen halgazdasága régi. A felszabadulás óta jelentősen bővült és több kiegészítő üzemegységgel - mint például hizlalda - is gyarapodott. Telenleg 1600 hold a biharugrai halgazdaság területe, 15 nagy tóból áll és egy-egy őszi nagyhalászat körülbelül 7000 q halat eredményez. 1959-ben a nyári halászat alatt 450 q-t fogtak ki és értékesítettek belföldi piacokon. Ez a halgazdaság valóságos nagyüezmmé fejlődött; 100 állandó munkása van, további fejlesztésnek néz elébe. A földrajzi adottságok igen jók, újabb tavakat lehet könnyűszerrel kialakítani. 11 0 A halászat különben az ugrai halgazdaságon kívül is jelentős területünk életében, a mai körülmények között is. A Körösök és különböző ágaik, a csatornák, a víztárolók, az öntözött földek (különösen a rizsföldek) eléggé bővelkednek halban. A hivatásos halászat szövetkezeti keretek között folyik, a Körösi Halászszövetkezet tagjai halásszák a „nyilvános" vizeket. A halásszövetkezet munkája mellett azonban igen kiterjedt alkalmi jellegű halászat is folyik. A vizek megszaporodása magával hozta a halak megszaporodását is. Ezt pedig az alkalmi halászat növekedése követte. A rizsföldeken dolgozó termelőszövetkezeti tagok esténként hallal térnek haza, de a másutt dolgozók is kifogják a csatornából a halat, ha csak tehetik. Fellendülőben van a horgászat is, igen terjed a halételek, különösen a halászlé fogyasztása. Lassan felveszi a versenyt a birkapaprikással. A fejlettebb halfogási módok mellett felújulnak, terjednek a kezdetlegesek is. Sokan vasvillával „kiszúrják" a halat a vízből, vagy doronggal leütik az alacsony vízben. Az öntözést szolgáló csatornákban egy ősi halászati mód is felújul, terjed. A csatorna egy bizonyos szakaszát elrekesztik és onnan vagy leengedik a vizet és így kifogják a halat, vagy pedig nem eresztik le a vizet, hanem megtartják az elrekesztett részben és nőni, hízni hagyják a bennrekesztett halat. Akkor veszik ki aztán, amikor szükségük van rá. Az ipari fejlődést már tárgyaltuk a társadalmi átalakulás kapcsán. Hátra van azonban még a szolgáltató jellegű ipar változásának a bemutatása. Mint említettük, a mezőgazdasággal szoros kapcsolatban álló iparosok (molnár, kovács) beléptek a termelőszövetkezetekbe. A termelőszövetkezetek fejlesztése során a mezőgazdaságtól kissé távolabb álló iparosok többségéből is termelőszövetkezeti tag lett (bognár, 110 Öszi nagyhalászat a Biharugrai Halgazdaságban. Békés megyei Népújság 1959. szept. 9. 186
