Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében

Most pedig nézzük röviden az előzőekben vázolt gazdasági-társadalmi válto­zások hatását a népéletben. A mezőgazdaság területén előszőr is arról kell meg­emlékeznünk, hogy egy sereg új növényt kezdtek termelni. Több olyan is volt kö­zöttük, amelyeket némelyik nagybirtok kísérletként, kismértékben már előzőleg is ter­melt. Ezek közé a növények közé tartozik mindenek előtt a rizs. Mint már szó volt róla, a felszabadulás előtt a sarkadi Almássy uradalomban termelték. De nem tudott általánossá válni, mert nagyüzemi mezőgazdasági termelési forma kell hozzá, és sok beruházás. A sarkadi Lenin Termelőszövetkezet mellett igen jelentős rizstermelést folytat az okányi Alkotmány, a mezőgyáni Magyar-Bolgár Barátság és a sarkadke­resztúri Egyetértés Termelőszövetkezet. Néprajzi szempontból figyelmet érdemelnek azok a házilag készitett vízzáró-szerkezetek, amiket a rizstáblák elárasztásánál, illetve leengedésénél használnak. Ugyancsak régebben is termelt növény a seprűcirok. Ezt nagyüzemi formában főleg Méhkerék és Sarkadkeresztúr termelőszövetkezetei ter­melik. Minden seprűcirkot termelő szövetkezetben seprőkötő üzem is létesült. A ter­méshozam növelése céljából, felsőbb utasításra - ahogy mondják - minden szövet­kezet „célirányos" búzát vet vagy legalábbis egy bizonyos területen azt vetett. Leg­inkább elterjedt az olasz búza, vagy rozsda búza, ahogy színéről nevezték el erre­felé. Sok helyen viszont inkább a szovjet bezosztája búzát vetik. Ezen intenzív bú­zafajták, dacára a nagy terméshozamnak, nem voltak kedvesek parasztjaink előtt. Gondosabb talajelőkészítést kívánnak, lisztjük néhány hagyományos ételféleséghez ke­vésbé alkalmas (rétes), de ami a leglényegesebb, igen alacsony a száruk, kombájn­nal aratva alig adnak valami szalmát, ami pedig a termelőszövetkezeti mozgalom kezdetekor még a fűtés szempontjából is fontos volt. De nem adnak elegendő szal­mát a jószág alá se, csökkentik a trágyatermelést, a földek jó előkészítését. Közvetve tehát a műtrágyázást segítette elő. Központi utasításra több ipari növény termeszté­sével is próbálkoztak. A kenaf, a gyapot, a gumipitypang sorra megbuktak s ma már csak a hagyományos ipari növényeket termelik; a napraforgót, a cukorrépát, a kendert és kisebb mértékben a lent. Igen megnőtt a tengeri vetésterülete, sok eset­ben a búza, rozs, árpa vetésterülete rovására. A termelőszövetkezetek a köztes növé­nyek termelése helyett a tengerinél és a búzánál is alkalmazták a keresztsoros vetést. Általánossá azonban nem lett, kezdettől fogva húzódoztak tőle. A tengerinél a ke­resztsoros vetés a kapálást, különösen az ekekapálást vagy más gépi művelést nehe­zítette, esetleg hiúsította meg, a búzánál pedig az aratás vált nehezebbé akár géppel csinálták, akár kézzel. Különösen nehéz volt az aratás olyan esetekben, az ilyen keresztsorosan vetett búzánál, ahol eső vagy szél megdöntötte a táblát. A tengerinél is törekedtek az intenzívebb termesztésre, de inkább a jarovizálás, illetőleg a hibrid tengeri termesztése terjedt el. A címerezés általánossá vált. A földművelés minden fázisa kisebb-nagyobb mérvű gépesítésen ment át. A ta­lajelőkészítés teljesen gépesített. Igen jelentős vívmány a mélyszántás bevezetése. Meglehetősen nehezen lehetett általánossá tenni. Egyrészt, mert nem voltak hozzá «V megfelelő ekék, gépek, mégkevésbé igás állatok, amikkel különben sem lehet eredmé­nyesen elvégezni ezt a nehéz munkát. A mélyszántás elterjesztése, általánossá tétele a gépállomások dicsősége. Mint már volt róla szó, területünkön két gépállomás műkö­dött. A nagygyantéi (mezőgyáni) különösen fontos munkát végzett, mert több köz­ségben dolgozott. 1958-ban az a hír is járta, hogy az egész országban Okányban szer­vezték meg a gépállomási munkagépek kihasználását az egyéni parcellákon. l( M A gép­állomásoknak különben igen nagy szerepe volt a nagyüzemi mezőgazdaságok kialakí­tásában is, dolgozóik valóságos propagátorai voltak a fejlettebb termelési formának. A nagygyantéi (mezőgyáni) traktorosokról egyesek azt írták, hogy a nagyüzemi me­zőgazdaság legjobb agitátorai. Geszten, Mezőgyánban, Okányban, Zsadányban, Kö­rösnagyharsányban - azokban a falvakban, ahol dolgoztak, agitáltak is. Magyarázták és szervezett, ipari jellegű mezőgazdasági munkájukkal támasztották alá a nagyüze­mi gazdálkodás előnyeit, még az ugraiaknak is, akik - ahogy a cikk mondja - az ő 104 19 megye 19 termelőszövetkezet id. m. 104. 183

Next

/
Thumbnails
Contents