Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében

asszonyt, úgy ábrázolta, mint férje mindenben hű, egyenértékű, segítő- munkatársát. Ha kellett vályogot vetett, ha kellett a kezdetleges öntöző berendezést hajtotta, mint Piros Góz esetében."'' Ma a megváltozott gazdasági körülmények nem csak lehetővé teszik, hanem meg is követelik, hogy a lányok iskolázottak legyenek és ha csak lehet, ne csak a kötelező nyolc általánost végezzék el. Nehézkesen indult meg, de nagy méreteket öltött a lányok középfokú iskoláztatása különböző közeli, de néha távoli helyeken is. Az új sarkadi gimnázium a járás falvaiböl nyeri tanulóit, igen sok a bejáró leánytanulója. A mezőgyániak Gyulán kollégisták, a kötegyániak közül is többen. A méhkerékiek ugyancsak Gyulán tanulnak az ottani román gimnáziumban. De távolabbi iskolákat, főleg szakiskolákat, technikumokat is felkeresnek ma már. Több sarkadi lány tanijl Szegeden, Debrecenben, Békéscsabán és Pesten. A lányokat természetesen még ma is féltik és nehezen engedik ki a családból, de az iskola ezen a téren kivételnek számít. Az ipari tanulóság már nehezebben megy a lányok között. Az ipari pályáktól távol állóknak tartják a lányokat, elsősorban értelmiségi pályákra szánják éket. Azonkívül erkölcsi aggályok is vannak szép számmal, több esettel példálóznak laluszerte, és arra a helyzetre is hivatkoznak, hogy a szakmát tanult lányok nem jönnek vissza a faluba többé, végleg elhagyják a családot; szinte kizárólag távoli, nem ismert helyek fiai veszik őket feleségül. A lányok egyetemi, illetve főiskolai tanulása elé még több aggodalom emel akadályt. A középiskola elvégzésével állásba akarják juttatni a lányt, hogy ellentétben a régi viszonyokkal, keresse ki vagy legalább is egészítse ki a stafirungját. A szülők mindent elkövetnek, hogy lányaik helybeli, ismert fiúk vegyék feleségül. Azonban ilyen esetek egyre ritkábbak lesznek, mert a fiuk viszont szinte kivétel nélkül elmennek hazulról, a faluból. Igen sokan középiskolákban tanulnak, de nagy számmal ipari tanulóskodnak és még többen, amikor már csak lehet, segédmunkáskodnak nagyvárosok különböző munkahelyein. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyerekkorukban hazulról, a faluból elkerült fiúk a legritkább esetben jönnek haza, természetesen feleségeiket sem innen választják, családot nem itt alapítanak. Vakációkra, szabadságra haza-hazajőve sem az itthon maradt lányokkal foglalkoznak, hanem a hozzájuk hasonló hazajöttekkel. Azt mondják, azért, mert azok műveltebbek, jobban lehet velük beszélgetni, nincsenek annyira a családhoz, a felbomlóban levő, de esetenként igen erős hagyományokhoz, falusi felfogáshoz kötve, mint az itthonmaradtak. A családban maradt lányok nem kapósak, a karácsonyi, szilveszteri, húsvéti bálokban sokszor táncosok nélkül maradnak, vagy be kell érniük a számukra sem annyira értékes itthonmaradt kevés fiú társaságával. Egy-egy ilyen bálon mutatkozik meg leginkább, hogy a falu fiatalsága menyire két részre szakadt: az itthonmaradottakra és a hazajárókra. A hazajárók csak addig járnak haza, amíg az itthoni segítséget nem nélkülözhetik. Mihelyst elhelyezkednek, önálló életet kezdenek, megritkulnak a hazajárások és végül el is maradnak. Az elmaradás oka általában a nősülés, vagy férjhezmenés. Ez sokszor még olyan esetekben is, amikor lehetőség volna azonos munkahely révén, nem falubelivel történik. Az egyik adatközlőnk megjegyezte, hogy régen csak a katonaidő alatt formálódott házasságok vitték cl az itt születettek egy részét, ma pedig minden. A katona-házasságok eseteiben is csak némelyik eset jelentette azt, hogy a fiú elköltözött, általánosabb volt, hogy a menyecske jött ide. A helybenmaradt és az elment (hazajáró) fiatalság között igen nagy műveltségbeli különbség van. Emezek világot látottak, tapasztaltak, általában a szaktudásukon kívül is tájékozottak. Falvainknál nagyobb helyeken, szinte minden esetben városban, az esetek többségében nagy városban élnek, azon fejlett társadalmi és kulturális körülmények között, ami itt még nem valósult meg. Ennek következtében lenézik a falusi társadalmi, műveltségi viszonyokat, nem vállalják őket. A fiatalok faluról való menekülése közérthető bizonyítéka annak, hogy új életünk egyik legszebb célkitűzése: a falu és a város közti különbségek felszámolása, még nem valósult meg. 95 Szabó Pál: Lakodalom, keresztelő, bölcső. 12* 179