Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében

vetkezeti munkáját.1959. augusztus 9-én Okányban, augusztus 10-én pedig Kötegyánban rendeztek ilyen találkozót.*'"' Ezeken a megbeszéléseken elhatározták, hogy a termelőszövetkezetek keretében üzemi konyhákat szerveznek, hogy ezáltal a nők házimunkáját csökkentsék. Ilyen meggondolások alapján létesült üzemi konyha a sarkadi Lenin, a kötegyáni Vörös Csillag, s az okányi Alkotmány Termelőszövetkezetben, állandó jelleggel. Idény-üzemi konyhák pedig több kisebb termelőszövetkezetben is létesültek. Az állami gazdaságok és gépállomások mindegyikén működik üzemi konyha, amelyek ugyancsak nagyban hozzájárulnak a nők családon belüli tehermentesí

: teséhez. Különösen Nagygyantén és Sarkadon találunk sok olyan családot, ahol a férfi állami gazdasági vagy gépállomási dolgozó, az asszony viszont termelőszövetkezeti tag és valamelyik termelőszövetkezetben dolgozik. Ottani munkáját azonban csak úgy tudja zavartalanul ellátni, ha a férje a munkahelyén ebédet kap. Érdekes itt kikitérni arra a szempontra, hogy az állami gazdaságokba és gépállomásokba azért nem mennek területünk asszonyai dolgozni, mert azt eredetileg is üzemszerűen szervezett, ipari jellegű munkának tekintették, aholvá éppen ezért férjeik sem engedték őket dolgozni. Míg a termelőszövetkezeti munkát a hagyományos paraszti munkának nézték, ahol az asszony is megtalálhatja a maga helyét. Azonban nemcsak a férj ellátása okozott gondot és nehézséget, akadályozó körülményt a nők termelőszövetkezeti munkája előtt, hanem a gyerekek és az esetlegesen egyéb családtagok ellátása is. A gyerekek ellátása számára minden községben napköziotthonok létesültek, az óvodák és általános iskolák mellett. A nyári időszakokban pedig még igény-napközik is, amelyek az ilyenkor használton kívül levő tantermeket vették igénybe. Ma ott tartunk, hogy minden helységben zsúfoltak a napközik és férőhely hiánnyal küzdenek, pedig induláskor igen nagyfokú elutasításban részesültek. A terület parasztasszonyai szívós tartózkodást mutattak a napköziotthonokkal szemben. Tartózkodásuk méginkább megmutatkozott a bölcsődék irányában. Ez még ma is meglehetősen nagyfokú s ez érthető is, ha arra gondolunk, hogy járásunk bölcsödéi a sokoldalú és állandó erőfeszítések dacára is zsúfoltak és felszerelés tekintetében sok kívánnivalót hagynak maguk mögött. A gyerekek mellett az asszonyok termelőszövetkezeti munkáját az úgynevezett „egyéb családtagok" kategóriába tartozó öregek is megnehezítették. Az öregek szervezett ellátása mindezideig nem biztosított és továbbra is több-kevesebb gondot jelent. Egyben azonban általánosítható a helyzet, az öregek, különösen a beteg öregek, ellátása mindenütt az asszonyok feladata ma is. Járásunk területén három szociális otthon működik ugyan, ezekben azonban csak a gondviselőkkel nem rendelkező, teljesen magukra hagyott, javarészt magatehetetlen öregek kaptak helyet és nyernek gondozást. Különben is a szociális otthonok minden ellátottságuk ellenére népszerűtlen intézmények, amelyek nemcsak a gondozásra szoruló öregek, hanem a családtagok körében is általánosan mellőzöttek. A családi élet ma is szoros egységet képez, amelybe ma már nemcsak anyagilag, hanem inkább már érzelmileg tartoznak bele az öre^gek is. A szociális otthonban való elhelyezés pedig a családi egység méltatlan, a falu közvéleménye által elítélt megbontását jelenti még ma is. Mindez persze nem azt jelenti, hogy már előzőleg is, a termelőszövetkezeti mozgalom erősödése előtti időszakban, a szociális gondoskodás kezdeti szakaszában is, nem dolgoztak nők a termelőszövetkezetekben. Éppen ellenkezőleg. Nagyon sok példát tudunk felhozni az ellenkezőjére, főleg az egyedül álló nők köréből. Közülük is ki kell emelnünk Szamos Zsuszannát, a sarkadi Alkotmány Termelőszövetkezet tagját, akiről 1954-ben azt írta a megyei lap, hogy három év óta minden évben túlteljesítette a 300 munkaegységet és 1954-ben 389 munkaegysége volt. S annak ellenére, hogy mint könyvelő dolgozott a termelőszövetkezetben, rendszeresen résztvett a növényápolási munkák elvégzésében.

8*" A társadalmi változásokhoz, illetőleg az átrétegeződéshez tartozik végső soron a cigányság kérdése is. Mennyiben változtatott a termelőszövetkezeti mozgalom, a 85 Békés megyei Népújság 1959. aug. 2. 86 Viharsarok Népe 1954. dec. 25. 173