Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében
nagyüzemi mezőgazdaságra való áttérés a cigányok életén, hogyan illeszkedtek bele az átalakuló társadalomba, illetőleg a megváltozott termelési viszonyokba? Elmondhatjuk, hogy egyre több cigány választ állandó munkát s még a társadalmi fejlődés alacsony fokán álló sarkadi cigányok között is akad ma már földműveléssel foglalkozó is. A sarkadi cigányok között különösen kedvelt a kertészkedés. Érdekes termelési formáció az, hogy a sarkadi cigányok a házaikhoz tartozó 3-400 négyszögöles kertjeikben, 1950-54 táján, közelebbről ismeretlen indítékból fokhagymát kezdtek termeszteni. Azóta igen nagy mértékben elterjedt közöttük, s ma már nem csak sarkadi, hanem mondhatni járási viszonylatban is a fokhagymatermesztés a cigányok monopóliumává vált. A fokhagymát dugványozásos módszerrel termesztették. 8' Természetesen a fejlődései ellentétes hangok is hallatszanak a cigányok körében. Geszten például öreg Rostás Sándor úgy vélekedett, hogy a cigányok korcsosodnak, mert „gazdálkodnak", a cigány ugyanis nem dolgozik, - mondta Rostás, a munka a magyarosodással jár együtt. Már a vályogvetés is korcsosodást mutató, elmagyarosodást jelentő foglalkozások közé számít az öreg szerint.A termelőszövetkezeti munka különösen távol áll tőlük. A munkaegységben való bérezés, az évenkénti egyszeri elszámolás különösen sújtotta a cigányságot, s szinte lehetetlenné tette, hogy a termelőszövetkezetek tagjai lehessenek s ott rendszeres munkát folytassanak. A cigányoknak ugyanis általában nincsen „kitartásuk", azaz egy gazdasági évig elegendő élelmiszerük, pénzük, amelyre építve dolgozni tudnának. „Máról-holnapra élünk, mint a madár", mondják általában amikor a termelőszövetkezetben munkát keresnek, napszámbérben való elszámolást, tehát naponkénti fizetést, vagy legalább heti bérezést, de legengedékenyebb esetben is havi elszámolást, havi bérezést kértek. Sokszor lehetett hallani, hogy „mit érünk mi a sok terménnyel", hiszen „nincs is hova tenni". Ha némelyik kitartó, szívós cigány kapott is terményt a munkaegységben való elszámolás alapján, azt azonnal eladta, részben tárolási lehetőségek hiányában, részben pedig azért, mert a pénzt tekintik egyedüli vagyontárgynak. A pénznek egyedüli vagyontárgyként való tekintésében biztonsági szempontok is szerepet játszanak. A pénz alig tartható számon, kis helyen, dugva is elfér, utána adót nem kell fizetni, a szomszédok nem látják, nem tartják számon. Mindezekből kifolyólag járásunk cigánysága, amennyiben mezőgazdasági munkát vállalt és beilleszkedett a nagyüzemi mezőgazdaságba, kirívóan nagy arányban az állami gazdaságokban helyezkedett el. Meg kell itt említenünk azt is, hogy a termelőszövetkezetek tagsága sem nézte minden esetben jó szemmel a termelőszövetkezetekbe felvételre jelentkező cigányokat, és felvételüket igen sok esetben meg is akadályozta. Erre különösen Sarkadról, Sarkadkeresztúrról és Okányról lehetne példákat felhozni. 1960 óta azonban, amióta a fentiekben ismertetett gátló körülmények egyre inkább kiküszöbölődtek és az ellentétek elsimultak, területünk cigányságának beilleszkedése is nagyobb méreteket öltött. A termelőszövetkezetekben folyó mezőgazdasági munka üzemszerűvé és ipari jellegűvé való válásának különben számos szervezetbeli jele is van. Ezek közé tartozik például a szakcsoportok létesítése is, ami azt jelenti, hogy több termelőszövetkezet azonos termelési ágak, bizonyos termelési feladatok jobb ellátására együttes tevékenységet fejt ki. Ezek a szakcsoportok igen sokoldalúan szerveződtek. Első előfordulásuk a termelőszövetkezeti mozgalom kiteljesedése előtti időkre esik. Kezdetleges céltársulások voltak ezek. De létrejöhettek a termelőszövetkezeteken belül is úgy, hogy a termelőszövetkezeteken kívüliekre is vonatkozhattak. Járásunkban különösen népszerűek voltak a tejszövetkezetek. 1958-ban Okányban és Körösnagyharsányban, valamint Kötegyánban alakultak tej szövetkezetek, amelyekben a termelőszövetkezeteken kívül a megmaradt egyéni gazdák közül is néhányan részt vettek illetőleg a háztáji gazdaságok tejét is forgalmazták. 8 9 1958-ban 46 taggal Sarkadon Harcos néven sertéstenyésztő szakcsoport alakult és kizárólagosan fehér hússertést 87 Fokhagymatermesztő cigányok Sarkadon. Békés megeyi Népújság 1958. ápr. 23. 88 Varga Tibor: Egy óra a geszti cigánysoron. Békés megyei Népújság 1957. szept. 1. 89 Békés megyei Népújság 1958. dec. 10. 174
