Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében

rációt eredményezett csak. Méhkerék kivételével minden község határa ki tudta elégíteni a földigényeket és így földigénylésért nem kellett innen nagyobb számban elmenni. A méhkerékiek sem mentek el jelentősebb számban, hanem a közeli állami gazdaságokban kerestek munkaalkalmat, megélhetési lehetőséget. Mégis eredményezett a földreform egy bizonyos innen elirányuló népmozgalmat, amennyiben, főleg Sarkadról, sokan települtek át a Dunántúlra és ott volt sváb házakban, földeken helyezkedtek el. Ezt az innen való kitelepülést különösebben nem szervezték, a Nemzeti Bizottságok hatáskörében bonyolódott le.'

1' Ezek a migrációs jelenségek közel sem jártak az ország más területein észlelt hasonló jelenségekhez és egyáltalán nem veszélyeztették járásunk ethnikai képét, gazdálkodási, életmódbeli sajátosságait. Az 1945-48 között lezajlott migrációs jelenségek közül nem hagyhatjuk említés nélkül azt a belső, a járás határain belül lezajlott népmozgalmat, ami főleg a földreformnak köszönhette létrejöttét. A földreform a kisbirtokos parasztságot erősítette meg és tekintettel arra, hogy kisbirtokokat létesített a községektől távoli, volt nagybirtok területeken is, elősegítette a tanyásodást, illetőleg néhány már előzőleg is meglevő major erőteljesebb fejlődését. Ez a majorfejlődés különösen megfigyelhető Kisnyék és Nagygyanté esetében. Mindkettő ma már valóságos faluként él, bár közigazgatásilag még nem önálló. A földreform adta migrációs jelenségek majort faluvá alakító ténykedését legbeszédesebben Nagygyanté fejlődésén mérhetjük le és mutathatjuk be." Nagygyanté a mezőgyáni Tisza-birtokok régi majorsági központja volt, középkori faluhelyen, illetőleg annak közelében, egy úthajlatnál keletkezett. Leglényegesebb épülete az úgynevezett ,,kiskastély" volt, amely 1887-ben épült, egy régebbi kuriális ház helyén. A nagygyantéi ispán lakott benne, két szoba volt benne fenntartva az esetenként ide is ellátogató uraságok részére. A másik igen fontos épület volt a kiskastély közvetlen szomszédságában, az útkanyarban épített emeletes magtárépület (1880). Emellett épült a majorsági tisztség lakóháza és az iskola, amit az út északi oldalán néhány cselédlakás vett körül. A nagygyantéi vasúti megállóhelytől a majorság magváig, a magtárig, régóta keskeny nyomtávú, lóvontatású gazdasági vasút vezetett. 1937-ben a major lakossága mindössze 49 fő volt. 1963-ban pedig 69 családban 305-en laktak itt. 1946 és 1963 között 52 új ház épült, a lakosok főleg Mezőgyánból, Okányból, Gesztről, Sarkadkeresztturról és Kötegyánból verbuválódtak. Foglalkozásuk tekintetében pedig gépkezelők, betanított szakmunkások voltak az itteni gépállomáson. A nagygyantéi majorban létesített gépállomás és a környéken annak idején kiosztott uradalmi földek vonzották ide a lakosságot. Azt a nagyfokú társadalmi változást, amin területünk lakossága az utóbbi 20 év alatt átment, legkifejezőbben átrétegződésnek nevezhetjük. Ez az átrétegződés közvetlen a felszabadulás után megindult, de 1949-1952 között erősödött meg és 1956-60 között érte el tetőfokát. Az átrétegződésnek erőteljes lökést adott a termelőszövetkezeti mozgalom, egyrészt azáltal, hogy a korábbi nagy létszámú, kizárólag mezőgazdasággal foglalkozó és abból élő lakosság egy részét a mezőgazdaságban feleslegessé tette és az ipar felé irányította. Másrészt pedig azáltal szolgálta a termelőszövetkezeti mozgalom a társadalmi átrétegződést, hogy sokakkal megutáltatta a földet. Ez a megutálás több, sok mozzanatból tevődött össze. Szubjektív és lélektani gyökerei vannak az olyan okoknak, hogy nem tudták elviselni az irányítást általában, vagy csak egyes személyekre nézve. A tervszerű, nagyüzemi gazdálkodásban, többen az ilyenek közül, az egyéni szabadság és függetlenség erőteljes korlátozását látták. Sokan úgy érezték, hogy saját esetükben a termelőszövetkezet szervezése során nem érvényesült az önkéntesség elve és kényszer alatt cselekedtek, amikor beléptek. Igen sokakat a termelőszövetkezeti gazdálkodás kezdeti szakaszán sok esetben megmutatkozó alacsony jövedelmezőség kedvetlenített el. Nagyban hozzájárult 76 Fehér András: Nemzeti Bizottságok Bihar megyében. Acta Universitas Debreceniensis VII/1. (Debrecen, 1961) 187. és köv. lapjain. 77 Szabó Pál: Nagygyanté. Hazai kis tükör (Bp. 1961.) 214-221. Vö. : Péter László ismertetésével. Etn. LXXIII. évf. (19-62) 3. 496. - A cikkben több tárgyi tévedés is van. 168