Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében
ehhez a beadási kötelezettség is, amely a termelőszövetkezeti tagokat közvetve sújtotta. Sokan mások, különösen a volt középparasztok közül, azért hagyták oda a földet, mert nem látták biztosítottnak a termelőszövetkezet és ezen belül saját létüket, a hiányos szakértelem, az esetleges rossz vetés és a beruházások terhei miatt. A föld, a mezőgazdaság elhagyása különösen az ifjúság körében volt nagymérvű, mondhatni általános. Eennek öszönhető, hogy termelőszövetkezeteink tagsága elöregedett s ha éppen még munkaképes is, helyenként már ma is probléma és pár év múlva általánosan az lesz a tagság életkora. A földet otthagyok túlnyomó többsége az iparban helyezkedett el. Tekintettel azonban arra, hogy területünkön jelentősebb ipari munkaalkalom mind a mai napig alig van és 60 km-es körzetben sincsen számottevő, az iparban elhelyezkedés a legtöbb esetben elköltözéssel járt együtt. Közeli ipari elhelyezkedés lehetőségének hiányában más vidékekhez viszonyítva, itt többen kerestek mezőgazdasági munkaalkalmat a környező állami gazdaságokban, mint másutt. 1945 és 1963 között Sarkadról 328 család illetve családtöredék (kb. 2500 fő) költözöttt el. Ezek közül csak 60" 0 helyezkedett el az iparban, a fennmaradó 40% a szomszédos állami gazdaságokban keresett munkát. Sokan - noha az iparban helyezkedtek el - nem költöztek el a községből, hanem naponkénti bejárók Békéscsabára (89 fő), Gyulára (11 fő); hetenkénti hazajárók Budapestről 61-en, Békéscsabáról pedig tizennyolcan. Gyuláról 4-en, Debrecenből 5-en, távolabbi helyekről pedig még 11-en. Igen sokan vannak olyanok is, akik csak havonta jönnek haza (Budapestről 14-en, Békéscsabáról 9-en). Sarkadon nagy jelentőségű volt a társadalom átrétegződése szempontjából is a cukorgyár bővítése és 1953-ban a kendergyár létesítése. A kendergyár szerény kezdeményezésekből indult s mint gyárat, 1954. január 16-án avatták fel.' s A kendergyár Sarkad és a járás még mindig jelentős kendertermelését hivatott feldologzni. - A kendergyár felállítása visszahatott a kendertermesztésre s ennek tudható be, hogy 1959-ben már 60 000 q kendert vett át az évi begyűjtés időszakában.' 9 A termelés növekedése és a gyár nagyobb kapacitása érdekes problémákat is vetett fel. A Dél-magyarországi Rostkikészítő Vállalat sarkadi kendergyárában 1959-ben a Textilipari Kutató Intézet munkatársai a kender áztatásának tanulmányozásához fogtak. Ugyanis a gyárban a Fekete-Körös vizével áztatták a kendert, ami ezáltal nehezebbé vált és rosszabbul ázott át, mint másutt. Ki kellett tehát deríteni, hogy mi ennek az oka. A kutatások arra a megállapításra vezettek, hogy magas humusztartalma miatt kevésbé alkalmas a Fekete-Körös vize a kenderáztatásra, mint más víz. 8 0 A cukorgyár fejlesztése pedig abból állt, hogy 1959-ben itt szerelték fel az országban legnagyobb és legkorszerűbb J-4 típusú diffúziós cukorényező berendezést, amellyel naponta 75-80 vagon cukorrépát lehetett feldolgozni. 8 1 Az viszont megint igaz, hogy a nagy kapacitású gépek alkalmazása visszahatott a termelésre is és elősegítette a gyár idényjellegét. Kötegyánból a tárgyalt időszakban 58 család és családtöredék (mintegy 600 fő) költözött el ; 70° o-uk az iparban helyezekedett el. Mégpedig tekintélyes részük Székesfehérvárott. Ide egy korán odatelepült kötegyáni ember hívta az ismerőseit dolgozni. A Székesfehérvárra áttelepült kötegyániak zöme rokona is egymásnak és így indult meg az odatelepiilés. 1963-ban 55 fő dolgozott távol a községtől, főleg Budapesten, igen sokan Ácson (ide is rokoni kapcsolatok révén kerütlek), valamint Gyulán és Békéscsabán. Sarkadkereszturon is hasonló volt a helyzet. Innen a felszabadulás óta 64 család (kb. 400 fő) költözött el, és 250 fő dolgozik távol a községtől; éspedig Budapesten 120 fő, a Megyei Útfenntartó Vállalatnál különböző munkahelyeken 30 fő, a sarkadi gépállomáson 10 fő, a nagygyantéi gépállomáson 10 fő, a Nagyszentjánosi Állami Gazdaságban 35 fő. Okányból 129 család (mintegy 1000 fő) költözött el végleg. Emellett 1963-ban 278 fő dolgozott távolt a községtől, éspedig Budapesten, 78 Viharsarok Népe 1954. jan. 19. Vö. : Poáina Péter: Első ötéves tervünk egyik büszkesége-. A sarkadi kendergyár. Békés megyei Népújság 1957. okt. 22. 79 Békés megyei Népújság 1959. szept. 26. 80 A kenderáztatás kutatása Sarkadon. Békés megyei Népújság 1959. jún. 17. 81 Uo. 1959. szept. 19. 169
