Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében

kadíjazás csak a megfelelő tartalékokkal rendelkező és jól gazdálkodó szövetkezetek esetében volt lehetséges. Munkaegységelőlegeket is folyósítottak, amiknek összegét azután az év végi részesedés összegéből levonták. A termelőszövetkezetek bevételeiből és a megtermelt termékekből a szövetkezeteknek biztosítaniok kellett a kötelezettségek teljesítését, tartalékolásokat a termelőszövetkezet további működéséhez, a földjáradékokat, a szociális és kulturális juttatások kielégítésére szolgáló összegeket. Csak az ezután megmaradó jövedelmet osztották ki a tagság között. A termelőszövetkezeti alapszabályok lehetővé tették a termelőszövetkezeti tagok részére a szövetkezet segítségét különböző munkaterületeken, a közgyűlés által megállapított térítés ellenében (fuvar, különböző műhelyek szolgáltatásai stb.). A termelőszövetkezetek biztosították az állami társadalombiztosítás keretében a tagság egészségügyi és szociális ellátását. Sőt az állami társadalombiztosítás keretén túl, önerejükből is juttattak például szülési, betegségi segélyeket, végeztek betegszállításokat, nyújtottak nyugdíjsegélyt idős tagok részére és hozzájárultak a tagok temetési költségeihez. Bölcsödéket, idény napközi otthonokat létesítettek. A különböző juttatások (háztáji bemunkálása, tüzelőanyag beszerzése, stb.) fedezésére külön szociális alapot létesítettek. A szociális alapra a természetbeni és pénzbeni részesedés legalább 2" o-át kellett befizetni, illetve tartalékolni. A termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozása, a magyar mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése után a termelőszövetkezeti tagok önsegélyező csoportokat is létesítettek. Ezek az önsegélyező csoportok a megyei biztosítási szervekkel összhangban szülési, házassági, temetkezési, baleseti segélyt fizettek, illetőleg üdültetési költségeket, tanulmányi kiadásokat stb. fedeztek vagy egészítettek ki. Ezek az önsegélyező csoportok magasabb szinten való szerveződés esetén is külön alapszabályokkal működtek. Minthogy a nagyüzemi mezőgazdaságban a munkák javarészét különböző gépek végzik, megnőtt a baleseti veszély is. Már csak ezért is, de a munkavédelem általanos szempontjainak is megfelelően a termelőszövetkezetekben megszervezték a balesetelhárítást és a munkavédelmet. A termelőszövetkezeteknek igen nagy kulturális feladataik is voltak. Az egyre több szakértelmet kívánó mezőgazdasági munkák elvégzésére a szövetkezetek igyekeztek tagjaikat alkalmassá tenni. Ennek érdekében sok tanfolyamot, iskolát indítottak. A kulturált életforma kialakítására pedig vagy a területileg illetékes művelődési otthonnal kötöttek szerződéseket, vagy pedig, nagyobb és gazdagabb termelőszövetkezet esetében, saját kultúrotthont létesítettek. Ezek a kultúrotthonok szerencsésen egyesítették magukban a művelődési ház és a klub szerepét. A legtöbb termelőszövetkezeti művelődési ház-klub a korábbi olvasóegyletek helyiségeiben működött, annak megmaradt felszerelését vette át. Ezenkívül minden termelőszövetkezet igyekezett saját kebelén belül könyvtárat létesíteni, kultúrcsoportot létrehozni, illetőleg, ha ezeknek a kifejlesztésére nem volt módja, akkor a községi könyvtárak és művelődési csoportot támogatni. A termelőszövetkezetek életében különleges fontossággal bírt a társadalmi tulajdon védelme. Hiszen a magánbirtoklás helyébe a közös birtoklás; az enyém fogalma helyébe a mienk fogalma lépett. A társadalmi tulajdon hűséges kezelésén, gondozásán, a termelőszövetkezetek egész élete állt vagy bukott. Ezért érthető, hogy a termelőszövetkezeti társadalmi tulajdon védelmére külön bizottság, az ellenőrző bizottság létesült. Az ellenőrző bizottság legalább három tagból állt, akiket három évre választott a közgyűlés. A bizottság kötelessége volt a termelőszövetkezet működésével kapcsolatos minden ügyet megvizsgálni. Munkájukat senki sem akadályozhatta, sőt mindenkinek kötelessége volt azt elősegíteni. Bizonyos szakkérdések felülvizsgálatára az ellenőrző bizottságoknak joguk volt szakértők segítségét igénybevenni, a járási tanács mezőgazdasági osztályán, illetőleg a Magyar Nemzeti Bank járási fiókján keresztül. Az ellenőrző bizottság elmarasztalása esetén figyelmeztetni volt köteles az elnököt is, ha tevékenysége alapszabály, illetőleg jogszabályellenes, a termelőszövetkezetnek kárt okozó volt. Ha a figyelmeztetés eredménytelen maradt volna, úgy az ellenőrző bizottság köteles volt a szövetkezeti közgyűlést összehívni. Az ellenőrző bizottság jelentő148