Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében

azt a közös gazdálkodás érdeke megkívánja, vagy a tagság 10%-a, de legalább 5 tagja, valaminta szövetkezet ellenőrző bizottsága kéri. A közgyűlés összehívását a járási tanács is kérheti. A közgyűlés összehívása a vezetőség feladata. A közgyűlés hatáskölébe tartozik az alapszabály megállapítása és esetleges módosítása; döntés a tagok felvételéről, a kilépésekről és a kizárásokról; a földjáradék mértékének megállapításáról, a háztáji gazdaság nagyságának meghatározásáról és helyének kijelöléséről. A közgyűlés választja meg a termelőszövetkezet elnökét, a vezetőséget, a ellenőrző bizottság tagjait, illetve visszahívja azokat, ha nem megfelelően dolgoztak. A közgyűlés vitatta meg és fogadta el a szövetkezet termelési tervét, költségvetését és zárszámadását. A közgyűlés határozott a jövedelem felosztásáról és az esetleges veszteség viselése felöl. A közgyűlés emelte érvényre a fontosabb szerződéseket, a termelőszövetkezetek egyesülését. Illetékes volt minden, a tagsági viszonnyal kapcsolatban felmerült vita eseteben ha a tagság kétharmadrésze jelen volt. A határozatokat általában szótöbbséggel hozták, néhány ügyhöz azonban minősített szótöbbség volt szükséges. Azonos számú szavazat esetén az elnök szavazata volt a döntő. Amennyiben az összehívott közgyűlés a megjelentek száma miatt határozatképtelen volt, úgy azonos napirenddel, 30 napon belül összehívott újabb közgyűlés a megjelentek számától függetlenül határozatképes volt. A minősített szótöbbség azt jelentette, hogy a közgyűlésen jelen kellett lennie a tagság legalább kétharmad részének és a minősített szótöbbséghez szükség volt a jelenlevő tagok kétharmadának szavazata. Ilyen minősített szótöbbséges határozatra volt szükség a tagok kizárásánál, a szövetkezeti alapszabály módosításánál, a termelőszövetkezet más termelőszövetkezettel való egyesülésénél, a vezetőség és az ellenőrző bizottság, illetőleg azok egyes tagjainak visszahívásánál. A szavazásoknál az a gyakorlat alakult ki, hogy a tagok egyszerű kézfelnyújtással szavaztak. Az olyan nagylétszámú termelőszövetkezetek esetében, ahol a közgyűlés határozatképességét nehéz volt biztosítani, küldöttgyűlést szerveztek. A küldöttgyűlés tagjait a közgyűlés a munkaszervezeti egységek jelöltjei közül egy év időtartamra választotta. A küldöttgyűlés választott tagjainak száma azonban a termelőszövetkezeti tagok létszáma 15" n-ánál kevesebb nem lehetett. A küldött közgyűlésen a termelőszövetkezetek bármely tagja tanácskozási vagy javaslattételi joggal bármikor résztvehetett. Két közgyűlés között a termelőszövetkezet ügyeit a vezetőség intézte. A vezetőség létszáma a termelőszövetkezet nagyságától függött, de legalább 3 tagból állt. Ennek elnökét és tagjait a közgyűlés négy évre választotta. A termelőszövetkezet elnöke képviselte a termelőszövetkezetet minden ügyben és minden fórumon. Irányította a közgyűlés által jóváhagyott termelési terv és költségvetés alapján az alapszabály figyelembevételével a termelőszövetkezet gazdálkodását és ügyvitelét. A termelőszövetkezeti javadalmazási rendszer a szocialista társadalmi rend azon elvére épült, hogy mindenki végzett munkája alapján részesüljön a termelt javakból. „ A termelőszövetkezetekben ezt a célt szolgálta a munkaegység, ami egyaránt eszköze volt az elvégzett munka mennyiségi és minőségi mérésének, és a jövedelem elosztásának. A munkaegységben való elszámolás lehetőséget nyújtott arra, hogy a legkülönbözőbb munkahelyeken a legkülönbözőbbféle munkákat végző termelőszövetkezeti tagok arányosan, végzett munkájuknak megfelelően részesedjenek a javakból. Kétféle munkaegységrendszer alakult ki. Az egyik az úgynevezett „hagyományos", amelynek keretében a teljesítmény után írták jóvá a munkaegységet, a tagok munkaegységkönyveiben. A másik rendszer az „eredményességi munkaegység" használata volt, amely a megtermelt termékek vagy az értékesített áruk mennyisége alapján végzett jóváírást. A munkaegységben való elszámolás mellett az anyagi érdekeltség fokozása céljából a termelőszövetkezetek prémiumot is adtak. Alkalmi munkák teljesítésére pedig célprémium fizetését is rendszeresítették. A munkaegységben való elszámolás, különösen, ha mereven alkalmazták, nem minden esetben bizonyult alkalmasnak az eredményesebb termelés szempontjából. Ezért a termelőszövetkezeti mozgalom második, ellenforradalom utáni korszakában, a pénzbeli fizetést is bevezették. A pénzbeli mun10* 147