T. Szőnyi Eszter: Arrabona topográfiája - Tanulmányok 1. (Győr, 1992)

3. A RÓMAI TELEPÜLÉS - Vicus

nek megválasztásakor is a folyók és a domborzati viszonyok játszottak közre. Fokozottan érvényes ez az egyéb római kori objektumok: az utak és általuk a temetők, valamint a polgári település kialakulásában. Arrabona vicusa a tábortól K-re /Brigetio/ és D-re /Savaria/ kivezető utak mentén, illetőleg az általuk közrefogott területen fekszik/6.kép/. Az utak a Dunától D-re, ill. a Rábától K-re húzódó a felszínből kissé kiemelkedő dünesoron futottak, a vicus egyes részei az alacsony dombokon, más részei az általuk közrefogott mélyedésekben voltak. Ilyen mélyebb terület volt a mai Széchenyi tér helyén, ahol a vicus legnagyobb összefüggő részét ismerjük. Ezen a részen a legkorábbi római időszakban feltehetőleg az áradások miatt mesterséges szintemelést is végrehajtottak. A területről már a múlt század folyamán jelentettek különböző házalapozásoknál, pincékben, útépítéseknél megjelenő falakat, az ötvenes évekbenkisebb ásatások is voltak itt, összefüggő kép azonban csakaz 1968/69-es években, Gabler D. által vezetett ásatás során alakult ki a területről. A vicus történetének megrajzolásánál ezért az ő beszámolóját kell figyelembe vennünk (56). A tér É-i részén, közvetlenül az 1949-es leletmentési területhez csatlakozva, 250 m2-nyi területen lefolytatott ásatás főként rétegtani megfigyeléseivel jelentett újat a településkutatásban, a terület viszonylagos kicsisége, a rétegsor vastagsága és a feltárás szűkös anyagi kerete nem tette lehetővé nagyobb épületegyüttesek, sőt még épületek teljes feltárását sem. A legkorábbi települési réteg 490-550 cm mélységben egyben a legrégibb római kori szint volt /őskori településnyomokat nem találtak/, amelyhez egy vagy két faháznak a maradványai köthetők. A házakat gerenda alapokra építették, oldalfalaikat vékonyabb faelemekből készítették, agyaggal tapasztották, esetenként festették is. A réteget a belőle előkerült kerámialeletek alapján Gabler D. Claudius-Titus korára datálja. Az említett faházperiódus után 100-150 cm magas szintemeléssel újabb faanyagú építmények következnek az l.-ll. század fordulójáig. 27