T. Szőnyi Eszter: Arrabona topográfiája - Tanulmányok 1. (Győr, 1992)

3. A RÓMAI TELEPÜLÉS - Vicus

Az első kőalapú építmény egy nagyobb lakóépület, amelynek három helyiségét sikerült megfigyelni. Az épület felmenő falai és belső osztófalai is vályogtéglából készültek, lefedésénél nem használhattak tetőfedő cserepet, mert az épület pusztulását jelző omladékból - bár a tetőgerendák maradványai kimutathatók voltak - ilyen nem került elő. Épített padlószintjei nem voltak, valószínűleg döngölt agyagpadlója lehetett, külső járószintjét azonban lekavicsozták. Építésének időpontját az ásató Hadrianus korára határozta meg, tehát úgy tűnik, hogy valamivel a katonai tábor kőbeépítésének ideje után már a polgári településen is megjelennek az első kőalapú épületek. Az ezt követő Antoninus-korból egy valószínűleg kovácsműhely ként használt helyiségből kemence maradványai, vastárgyak, és egy salakos betöltésű gödör származik. Az épület fala melletti kis oltáralap aquincumi analógiára Vulcanus vagy Sedatus oltárt tarthatott. A markomann háborúk pusztítása 50-60 cm vastag paticsos égett törmelékréteg formájában az egész feltárt területen jelentkezik. Az elpusztult épületek újjáépítése valószínűleg még a II. század végén, de a III. század elején mindenképpen megtörtént. Ez a Severus-kori építkezés a korábbi vályogtégla felmenő falak helyett kavicsos alapanyagú habarcsot és opus spicatum falazási technikát alkalmazott, oly módon, hogy a II. század eleji kőépület megmaradt falait alapnak használta fel. Az épület belső szintjeit megemelték, az elpusztult, ledőlt vályogtégla falak maradványait elplanírozták, agyaggal ledöngölték. A III. század folyamán az épületet tornác-szerű létesítménnyel is kiegészítették. A III. századi átépítés után már jelentősebb építkezésre utaló nyomok nem voltak a területen. Néhány kisebb, vertfalú építmény csatlakozik a még meglévő, álló kőépülethez. Az előkerült leletek alapján a telep még a IV. század elején folytatta életét, a század közepe utáni lakottságára azonban már semmi sem utal, ellentétben a tábor területén talált, viszonylag nagyszámú IV. század második feléből származó éremanyaggal. Feltételezhető, hogy a IV. század közepe után a lakosság az erődbe, vagy a tartomány belsejéhez közelebb eső területre költözik, amit a 28