T. Szőnyi Eszter: Arrabona topográfiája - Tanulmányok 1. (Győr, 1992)

3. A RÓMAI TELEPÜLÉS - A tábor keltezése

Egyéb importkerámia közül néhány É-itáliai barbotinos szürke csészetöredék, egy raetai pohár kis darabkája, / egy fűtőcsatorna humus betöltéséből / valamint a már említett trieri oldaltöredék figyelemre méltó /16.kép/. A házikerámia a szokásos formákat mutatja, vörös-, márványozott - és sávos-festésű sárga agyagú edényeken kívül a szürke áru nagy száma jellemző. Ebből a fajtából a horpasztott poharak és a hurkafülü, bőszájú korsók a legjellegzetesebbek. Mázas edény töredékeket ebből az időszakból nem ismerünk. A fentiekből következik, hogy a kőtábor életét a II. század elejétől a III. század végéig tudjuk követni a régészeti leletanyag alapján. A történeti és epigráfiai adatokból ismert, hogy a II. század elején Traianus által felállított ala I.Ulpia Contariorum milliaria került Arrabonába. Az ezres létszámú csapat idehelyezése nyilvánvalóan táborbővítést vont maga után, ezzel egyidőben Arrabona castrumát kőből építették át. A csapat építőtevékenységének bizonyítéka a Martinovics tér 3-ban a kőépületekkel egyidőben készült út burkolata alól előkerült P CON bélyegtöredékes tégla/18.kép/. A milliaria tábor megszüntetésének, ill teljes átlalkításának időpontja a leletek alapján nem egészen egyértelmű. Mivel a legutolsó járószinteket feltehetőleg az épületek visszabontásakor megsemmisítették itt inkább az új tábor megépítésének időpontjára hagyatkozhatunk az időhatározásban /lásd ott/. Az ásatásokon megfigyelt, kőtábor-periódushoz tartozó épületek - ugyanúgy, mint a barakktábor időszakából származók a tábor belsejében voltak, annak feltételezhető centrumában. Az épületek rendeltetésének meghatározásakor ezért tételezzük fel, hogy a freskós épület a praetorium, tisztiszállás lehetett. A tábor falairól, a védművek szerkezetéből a II.—III. századi tábor esetében nem ismerünk semmit. Méreteinek rekonstruálására némi valószínűséggel vállalkozhatunk. A Káptalan domb határai eleve meghatározzák a tábor 18