Almási Tibor: A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat 1919-1944 (Győr, 1999)

6. A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat művésztagjainak érdekképviselete és megsegélyezési formái

10. A GYŐRI KÉPZŐ- ÉS IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT MŰVÉSZTAGJAINAK ÉRDEKKÉPVISELETE ÉS MEGSEGÉLYEZÉSI FORMÁI Műtermek biztosítása. A Győri Képző- ás Iparművészeti Társulat - bár erre az alapszabályzatban sehol sem található egyértelműen kötelező előírás - kiemelt feladatként kezeli művésztagjainak érdekképviseletét és különböző formákban való támogatását, megsegélyezését. Az egyik legnagyobb gond, ami már a Társulat megalakulása utáni első közgyűléseken felvetődik, az a Győrben letelepedett alkotók számára megfelelő munkafeltételeket teremtő műtermek biztosítása. Mivel a város a Társulat ezirányű kérésének nem tud eleget tenni, a vezetőség áthidaló megoldásként kénytelen elfogadni az Ipari Szakiskola, illetve Felső Leányiskola igazgatóinak felajánlását, akik szaktanfolyamok beindítása esetén két művész rendelkezésére bocsátanának egy-egy helyiséget, amelyeket a művészek időlegesen saját céljaikra is használhatnak 4

6 Lakásviszonyaik végleges rendezéséig a Társulat közbenjárására így jut provizórikus "műteremhez" Pandúr József festő- és Albert Andor szobrászművész. A művésztagok megsegélyezése. A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat - mint ahogy a hozzá hasonló többi kulturális egyesület is - fennállásának egész ideje alatt állandó anyagi gondokkal küszködik. Pénzügyi alapjának egyetlen forrását hosszú ideig a tagdíjbefizetésekből származó összegek képezik. A Társulat e szerény keretből kell fedezze az adminisztrációs és éves kiállítások költségeit, az előadások megtartására felkért szakemberek ellátását és tiszteletdíját, a tagok részére kisorsoland ó alkotások vásárlását, stb. Ilyen korlátozott, szűkös anyagi lehetőségek és ekkora kiadások mellett nem lehet csodálkozni azon, hogy - legalábbis a kezdeti években - a Társulatnak nincs módja arra, hogy rászoruló művésztagjait hathatósabb pénzügyi segélyekkel támogassa. Erejéhez mérten azonban a Társulat már 1921-ben: "A rendelkezésre álló segélyösszegből egy a fővárosban üdülő és mégis szorgosan dolgozó beteg művész tagtársunkat és egy leányművésznövendéket" segélyez meg kisebb összegekkel. "Szegénysorsú művésznövendékei tandíjának fedezését úgyszintén a Társulat vállalja magára."

4

7 35