Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)

A gyűjtemény

arcmások, hanem a művész szublimált érzése azokról a személyekről, akiket éppen megörökített. 1946 tavaszán az Európai Iskola, valamint a Kállai Ernő szellemi vezérlete alatt álló nonfiguratív művészek - Lossonczy Tamás és Ibolya, Fekete Nagy Béla, Gyarmathy Tihamér, Barta Lajos, Martyn Ferenc, Jakovits József stb. - csoportja között olyannyira kiéleződtek az ellentétek, hogy ez utóbbiak arra az elhatározásra jutottak, hogy kiválnak az Európai Iskolából és a továbbiakban saját útjukat próbálják követni. Az absztrakt művészek 1947 februárjában nyitották meg első tárlatukat, a csoport szándékairól, elképzeléseiről sokat sejtető Galéria a 4 Világtájhoz elnevezést viselő kiállítóhelyiségben. A rengeteg támadást és vehemens kritikát megért bemutatók sora nem tartott sokáig, mert különböző okok miatt a Galéria a 4 Világtájhoz 1947 őszén már be is szüntette tevékenységét. Efemer léte ellenére, szerepe, jelentősége mégis számottevő, hiszen ez volt az első alkalom arra, hogy az azonos platformon álló, hasonló törekvéseket képviselő kisszámú magyar nonfiguratív alkotók, ha rövid időre is, de egységbe tömörülhettek. Lossonczy Tamás a sziklaszilárdan következetes emberek nagy táborába tartozó alkotó volt, aki mindvégig kitartott eredeti, már fiatal korában megfogalmazódott művészeti hitvallása mellett, amelynek lényege az volt, hogy a kétköznapi tárgyakhoz hasonlóan, a képeknek is van saját, rájuk jellemző valóságtartalmuk, mégpedig olyan valóságtartalmuk, melyek képesek arra, hogy kifejezésre juttassák alkotójuk egész világnézetét. Ilyen perspektívából Lossonczy 41 Lossonczy Tamás: Mappa XX., 1966