Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)

A gyűjtemény

kompozícióinak síkdekoratív elemei, geometrikus pontosságú szabályos és öntörvényűnek tűnő amorf alakzatai - KL/Lila/\ KL-/Zöld/ - nem mások tehát, mint elvont fogalmakkal jelölhető' hangulatok, érzések, stb. Lossonczy Tamás e gazdag hangulat és érzésskálát minden esetben a legmegfelelőbb vizuális nyelvre tudja lefordítani. Természetes, görcsös manírt és spekulatív kiszámítottságot nélkülöző művein kiapadhatatlanul gazdag formateremtő készsége, képessége nyilvánul meg. Csapongó fantáziájának korlátot csupán kifinomult szín- és arányérzéke szab. Lossonczy Tamás mellett, a magyar nonfiguratív művészet egyik ma már klasszikusnak számító képviselője, mestere Gyarmathy Tihamér, akiről a 40-es évek második felében Hamvas Béla ezeket írta: "az impresszionizmus egy kései fázisából úgyszólván átmenet nélkül ugrott át az absztrakcióba. Még egy ugrásra van szüksége, hogy az absztrakció e kimeríthetetlen lehetőségeit észrevegye. Az elemi vonalaknak, formáknak, alakoknak, árnyaknak, színeknek ezt az önmagukban és önmagukért álló értelmét és ezt egész gazdagságában meg tudja festeni."

4

3 A döntő lépést az absztrakció ösvényén Gyarmathy Tihamér, jó barátja Kállai Ernő "A természet rejtett arca" című írása nyomán és hatása alatt tette meg. Ettől az időtől művészete - még a teljes mellőzöttségre ítéltetés kínkeserves 50-es, 60-as években is - állandó mozgásban, evolúcióban volt. E fejlődés katalizátorának a tudományos-technikai civilizáció minden korábbinál gyorsabb ütemű fejlődése bizonyult és az ebből adódó felismerés, hogy " a háromdi42 menziós euklideszi teret régen meghaladtuk, a mikro- és makro Gyarmathy Tihamér: Mappa XX., 1967