Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)

A gyűjtemény

a látvány terének mélysége helyett a sík lapra írják a vonallá vált jelenség vetületét" IHázakl.

3

9 Mint az Európai Iskola művészeinek mindegyike, Gadányi Jenő is erős egyéniségű, határozott elképzeléseket képviselő és megvalósító alkotó volt. Kivételnek számított azonban a tekintetben, hogy művészet-gyakorlati munkáját - nem összefüggő írásmű, hanem naplószerű feljegyzések formájában ugyan, de - elméletileg is megalapozta, alátámasztotta, mintegy betekintést engedve abba a bonyolult, számtalan külső és belső tényezőtől meghatározott folyamatba, melynek végén ott áll előttünk a mű, az életmű. Tette mindezt abból a hitből fakadóan, hogy: "Igazi művészet szellemi „ , , „ _ . erőfeszítés nélkül nincs. Ösztönösen lehet festéuadanyi Jenő: Hej szetet csinálni - de alkotóművészetet nem."

40 Kétségtelen tény, hogy Gadányi Jenő intellektuális beállítottságú művész volt, ám racionalitásához állandó jelen valóságként egy felfokozott, nagyon is finom receptorokkal, tapogatókkal rendelkező érzékenység párosult. Ez az érzékenység tette lehetővé számára azt, hogy művészeti mechanizmusának útján, tájképein - különös tekintettel az élete utolsó szakaszában Békásmegyeren készülteken /Tájképi - az analízistől, a külső természeti jelenségek vizsgálatától eljuthasson a minden kompozícióját jellemző ritmikusságig, formai és érzelmi tisztaságig, a szintézisig, addig az áhított egyensúlyig tehát, ami "dolgok és képzelet összefüggésében van".

4

1 Bár Gadányi Jenő egyik nyilatkozatában azt állította, hogy tájképei mellett született portréit nem tekinti művészete szerves részének, mivel ezeknek "inkább családi és baráti vonatkozásuk van",

4

2 az arcképek mégis és természetes módon ugyanúgy hordozzák művészeti aktivitásának sajátosságait, mint az említett tájképek, vagyis e portrék - a Patkó gyűjteményben a redőzőtt arcú öreg IFejl 40 és a sugárzóan érzéki fiatal nő /Feleségem portréja! - nem egyszerű