Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)

A gyűjtemény

Az 50-es évek kényszerű hallgatását követően - a fájdalmak halványulásával, de nem végleges elcsitulásával - Anna Margit festészete némileg kivilágosodott, színesebbé vált, s megjelentek benne a pálcika kezűlábú /Kék bábul, a mese, a mondavilág alakjai, lényei, illetve a sok-sok női portré /Sápadt női, amelyek mind más és más személyt ábrázolnak ugyan, de mintha mindegyiken maga Anna Margit elevenedne meg. Barcsay Jenő: Házak Barcsay Jenő az Európai Iskolához tartozó alkotók szokásos útját járta be. Tanulmányait Budapesten végezte, ezután jött a szinte kötelező kitérő Párizsban, majd az életre szóló találkozás Szentendrével. Barcsay művészete időben, de formai, tartalmi jegyekben is jól megragadható, körülírható alkotóperiódusokból épül fel. Ami állandóság e folyamatban, az egyrészt az, hogy bármilyen mértékben is vonatkoztatott el - ahogy Kassák fogalmazott -, kompozíciói naturális motívumokból indultak ki, másrészt az a vezérfonalként követett meggyőződés, hogy: "A művészet tisztaságot, nyugalmat teremt nemcsak a műben, hanem az emberben is, a festőben és a nézőben egyaránt. Enélkül a harmónia, egyensúly nélkül nem születhetik mű".

3

8 Az egyensúlyra, a harmóniára Barcsay a térből kiemelkedő, geometrikus formákká absztrahált épületelemekben /Kapualjak/, a struktúrákká egyszerűsített táj - ITájl és emberábrázolásokban talált rá. Időről-időre Barcsay oly messze merészkedett a redukció terén, hogy művein - a mélységérzetkeltésről /CsendéletI és nem egyszer a színek használatáról is lemondva - csupán a formák erős, vastag kontúrváza maradt meg. Ezek "függőlegesei, vízszintesei, bármelyik pontjukból elindulva, zökkenés nélkül kapcsolódnak egymáshoz és 39