Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)

A gyűjtemény

Anna Margit: Kék bábu, 1967 függésbe hozni, de akinek alkotói tevékenységére sokkal inkább illenek Mezei Árpád szavai, aki szerint: "Anna Margit, festészetének elementáris sokrétűségével nehezen engedi magát egy meghatározott művészi kategóriába szorítani."

3

7 Ha jelzőket kellene mondani művészetére, olyanok juthatnának az ember eszébe, mint az elfogulatlan naivitás, palástolatlan őszinteség, gyermeki egyszerűség stb. Ám ezek mögött a jelzők mögött Anna Margit esetében nemcsak egyszerű valóságtartalmak villannak fel, hanem mélyebb összefonódások is meghúzódnak. A minden művét átható naivitás és egyszerűség annak a tárgyi közegnek - bábuk, mézes-kalácsfigurák, giccses népi tucat szentképek - természetes sajátja, amelyet Anna Margit tudatos elszántsággal emelt a magas művészet színtjére. A világháború után, amikor még eleven sebként élt benne a szenvedések, megaláztatások tapasztalata, férje Ámos Imre elvesztésének tragikus élménye, Anna Margit festészete telítve volt drámai momentumokkal. Az ezekben az években készült Női fej késsel című olajképén a dühödt, magukból kivetkőzött vad erők, emberek okozta megsebzettség apotheózisát nyújtja a témához adekvát nyers 38 koloritban. bajuszos, szakállas férfi. A társadalomból kirekedtek kapcsolódását az élet nagy folyamához, körforgásához a gyermek fejéből szárba szökkenő alacsony növény és a felette szárnyaló élénkszínű pillangó /madár?/ jelképezi. Az Európai Iskola 1948-ban rendezte meg utolsó kiállítását, mégpedig annak az Anna Margitnak a műveiből, akit leginkább a szürrealizmussal szoktak össze-