Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)

A gyűjtemény

Kasitzky Ilona lapjainak ihletői, főszereplői elgyötört proletárok /Munkást, a város szélén meghúzódó nincstelenek /Nyomor/, Berda Ernő linómetszeteinek, temperáinak, akvarelljeinek a társadalmi igazságtalanság ellen harcot vívók /No pasaran/, Fekete Nagy Béla rajzainak a konstruktív terek /Trisztán és Izolda/, később bonyolult struktúrák /Mappa XX./ és nonfiguratív ábrák, Szőllősi Endre plasztikáinak, rajzainak elemi erejű portrék /Fejek/, állatfigurák, Szántó Piroska festményeinek, pasztelljeinek, monotípiáinak a természet csodálatos változatossága /Napraforgók, A nápolyi ló, Kórók/, a környezet keltette élmények /A törött feszület Szigligeten, Csontzene/. * A két világháború közötti időszak minden téren érzékelhető stabilitásával kedvező hatást gyakorolt a művészeti élet egészére is. Az országban sorra alakultak a különféle egyesületek, szövetségek, társaságok. Az állam, az egyház, sőt a magánszemélyek is ösztöndíjakkal, megrendelésekkel, pályázatokkal, díjakkal támogatták a honi képzőművészetet. Az alkotók munkájához elengedhetetlen kritikát, propagandát és egyben a nagyközönség széleskörű eligazítását, tájékoztatását újságok, folyóiratok, szaklapok sokasága végezte, segítette. Az egyre-másra nyíló galériákban, bemutatótermekben, művészeti kereskedésekben, boltokban a művészek bemutatkozási lehetőségei jócskán megszaporodtak. Az említett korszak magyar képzőművészetét, elsősorban a sokszínűség, a több irányba hajló alkotói kísérletek széles skálája, nagy változatossága jellemezte, amiben jelen voltak a konzervatív hagyományok továbbéltetésére tett kísérletek ugyanúgy, mint az európai képzőművészeti áramlatokhoz való felzárkózás, ezekhez való kapcsolódási szándék-megnyilvánulások. Szántó Piroska: Csontzene, 197! 27