G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)
TANULMÁNYOK - Alfons Huber–Kubinyi András: Egy budai iskolamester pályája a 15. század második felében
ALFONS HUBER - KUBINYI ANDRÁS részben ebből is következve, a leszármazás függvénye volt. Mivel a leszármazással járó tekintély házassággal is megszerezhető volt, hiszen a városban a leányok a fiúkkal egyenlő mértékben örökölhettek, Wann tekintélyét minden kétség nélkül házassága biztosította. Ez mondható el különben pártfogójáról, Münzerről is, aki a baseli eredetű Münich Henrik budai polgár leányát elvéve jutott be a fővárosi vezetőrétegbe. Münich maga Siebenlinder János budai bíró leányát vette feleségül. Megjegyzem, hogy a Münzerek tekintélye és vagyona ugyancsak leányágon öröklődött: Münzer leánya a nürnbergi Haller Ruprechthoz ment férjhez, aki maga is budai tanácstag és bíró lett. 4 9 Wann Konrád viszonylag rövid idő alatt lett tagja a magyar főváros vezetőrétegének. A néhai Günclelwein Konrád budai bíró öröksége felett folytatott perben 1462. szeptember 1-én egy nyolctagú „fogott bíróság" (választott bíróság) ítélkezett. Tagjai voltak Dénes deák, Wann Konrád, Üveggyártó Máté és Patikárus János városi tanácstagok, Reichel Egyed, Fodor Mihály, Üveggyártó Tamás és György deák polgárok. 5 0 A névsor tanulságos. (Székesfehérvári) Dénes deák 1456-ban volt, Üveggyártó Máté 1478-ban lett budai bíró, (Budai) György deák — egykor tanácstag, altárnokmester, kamaraispán — ekkor a város leghíresebb ügyvédje volt. 5 1 Wann második helye bizonysága tekintélyének. Ezt különben egy ugyanez év november 30-án írásba foglalt ügy is bizonyítja. Az óbudai káptalan és a nyulakszigeti apácák ugyanis beperelték a várost, hogy a hajómalmok akadályozzák a dunai hajózást. (A réwám az egyházi testületek kezében volt.) Erről az ügyről mind a király, mind pedig a nádor, ill. az országbíró, azaz valamennyi nagybíró kiállított saját nevében szó szerint azonos, ugyanazon személy által írt oklevelet. (Az egyházak biztosra akartak menni.) A kúriában megjelent Érmén (Örmény) István bíró és a teljes tizenkéttagú tanács. A harmadik helyen „Korlathko polgár", a hatodikon „Koncz polgár" esküdtek szerepelnek. 5 2 A „polgár" jelző itt nem vezetéknév: rajtuk kívül még két „polgár" és egy „pyrger" fordul elő a tizenkét tanácstag között. A „polgár", ill. németül „Bürger" (itt: pyrger) csak tágabb értelemben jelentette a városi polgárjoggal rendelkező személyt, szűkebb értelemben a városi vezetőréteghez tartozást fejezte ki. 5 3 A királyi kúria jegyzője nyilván nem ismerte öt tanácstag vezetéknevét, csak keresztnevüket, így a „polgár" („pyrger") jelzővel látta el azokat. A Korlát név a Konrád egykori magyaros formája, a Koncz („Kunz") a Konrád német beceneve. Mivel tudjuk az előző oklevélből, hogy 1462-ben Wann tagja volt a tanácsnak, kettejük közül az egyik biztosan ő volt. Mégha a valószínűbb „Koncz polgar"-ral azonosítjuk is, akkor is viszonylag elöl, a hatodik helyen áll a tanácstagok rangsorában. Wann Konrád a kereskedelem és a várospolitika mellett teljesen nem szakított az értelmiségi tevékenységgel sem. A bécsi egyetem rajnai nemzetének anyakönyvébe valaki 1442-höz bejegyezte: „Conradus Wann de Kemnat, magister arcium et scriba Budensis 1467, fűit fráter Pauli Wann." 5 4 A „scriba" — németül Stadtschreiber — alatt nyilván a városi (fő)jegyzőt kell érteni, hiszen egy Wann tekintélyével rendelkező ember bizonyára nem vállalt volna el beosztott írnokságot. Az anyakönyvi bejegyzés ugyan csak 1467-re teszi Konrád úr jegyzőségét, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne lett volna hoszszabb ideig az: az adatot bejegyző 1467-ben értesült csak róla. Ez az adat több következtetésre ad alkalmat. Különösen a korábbi időben, de kisebb városokban és mezővárosokban később is, gyakran a tanító töltötte be egy személyben a jegyzői tisztet is. 5 5 Elvileg tehát ez sem volna lehetetlen, de tekintve, hogy Budának szervezett városi kancelláriája volt, ez gyakorlatilag kizárható. 5 6 Ezzel szemben kérdéses, hogy városi tanácstag lehetett-e jegyző. A tanácstag ugyanis választott tisztség volt, a jegyző pedig a tanács kinevezett alkalmazotta. Ennek ellenére van példa arra, hogy a városi jegyzőt tanácstaggá választották. Ez történt a 15. század első felében Ernst Konráddal Sopronban. 5 7 Pozsonyban is találunk hasonló példát. Haimer István 1510—1511-ben, majd újra 1517-ben Pozsony város (fő)jegyzője. Közben Grün Frigyes töltötte be ezt a tisztet. 1517-ben azonban Haimer tanácstagként is kimutatható. Mindkét esetben egy bevált jegyzőt választottak be a tanácsba is. Mivel a budai jegyzők névsora igen hiányos, természetesen az sem zárható ki, hogy Wann tanítói állását közvetlenül a jegyzőire cserélte fel (és e mellett kereskedett), így már az ötvenes évek végétől jegyző is volt. Természetesen az sem lehetetlen, hogy Wannt a 60-as évek második felében nem választották be a tanácsba, vagy nem is jelöltette magát, hanem elvállalta a (fő)jegyzői tisztet. Mint az előző megjegyzésekből kiderül, Wann tanácstagságára a hatvanas években 1462 után nincs adat. Ez ugyan nem jelent semmit, mert Wann életéből alig maradt teljes tanácslista, és ha igen, az említi őt is. Tanácstagi adatok csak elvétve fordulnak elő, főként, ha a tanács kiküldi őket valami ügy elintézésére, vagy oklevéladási parancsot, ún. relatio-t, közvetítenek a városi kancelláriának. Üjra egy 1475. május 30-i oklevél, amely a teljes tanácsot felsorolja, nevezi meg Wann Konrádot a budai tanács tagjának. A bíró Münzer János, aki rövidesen meg is halt, helyettese, a pénzbíró, aki mindig más nemzetiségű volt mint a bíró, Mikolai Angyal István, a város ugyancsak többszörös bírája, őt azonban már Wann Konrád követi, azaz ő a németek részéről a legtekintélyesebb polgár. 5 8 Ez azt valószínűsíti, hogy folyamatosan, vagy legfeljebb kisebb kihagyással tartozott 54
