G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Szendrei Janka: Zenetanulás a középkorban

Szendrei Janka Zenetanulás a középkorban nyugateurópai értelemben vett zenetanulás Magyarországon a kereszténység felvételével egyidőben, a 10—11. század fordulójától kezdve indult meg. Bizonyos ugyan, hogy a közvetlenül megelőző századokban is összekapcsolódott a Kárpát-medence lakóinak életében zene és tanulás. Hiszen a zenélés legtöbb fajtája a tisztán szájhagyományos életmód mellett sem spontán tevékenység, hanem tanulás és gyakorlás a feltétele. Az egész középkoron át művelt — még Mátyás udvarában is magyarul előadott — hősi éneket például bizonyosan tanulni kellett azoktól, akik művészetét ismerték.

1 Ez a tanulás azonban egyrészt a keleti típusú, íratlan zenekultúrák továbbadási technikáit használta, másrészt intézményhez, iskolához nem volt kötve, hanem mester és tanítvány találkozásán alapult. Komplex humán képzés és nevelés szerves részévé csak a középkori keresztény iskolában vált a zene. Mikor Magyarország a nyugati kereszténységhez kapcsolódott, az új hit megismeréséhez és liturgikus megéléséhez szükséges műveltséget is beengedte az országba. A vallás közösségi ünnepei és a templomok rendszeres, napi többszöri énekes szertarásai csakis egy intenzív, rendszeres zenetanulás alapján voltak megvalósíthatók. Ez a fajta tanulás már intézményes keretet, iskolát igényelt. Hogy milyen iskolát, azt nem kellett itthon kitalálni, mert a keresztény iskolarendszer a maga többféle típusával NyugatEurópában már kialakult, sőt delelőjén állt, mikor a magyarok térítői a Kárpát-medencében iskolákat kezdtek alapítani. A bevált mintákat csak követni kellett. Az európai, sali, században kiépülő magyarországi iskolarendszer nem volt önálló intézményhálózat. A templommal — kolostori, székesegyházi, plébániai — templommal, a különféle egyházak rendszerével állt szimbiózisban. A tananyagot illetően ez leginkább talán éppen a zeneoktatás vonalán volt szembetűnő. Csakis olyan zenei alkotásokat tanultak ezekben az iskolákban, melyeket a kapcsolódó templom liturgikus szolgálata, vagy a nagy vallási ünnepek kiterjesztett zenei felékesítése igényelt. A tanulást mindig „előadás", a liturgiában való eléneklés követte. A zeneoktatás e középkori iskolában két lábon állt, gyakorlati és elméleti stúdiumot jelentett. A musica mint ars a quadrivium keretében került oktatásra, a cantus mint usus a napi gyakorlat, a laus divina része volt már kezdő fokon.

2 Az első egy spekulatív, filozófiai beállítottságú tantárgy, melynek elmélkedései magukban foglalják a hangszeres zene által támasztott kérdéseket is, a második viszont gyakorlati anyagtanulás, darabok begyakorlása egy vokális dallam-hagyomány repertoárjából, melyből napról-napra elő kell adni részleteket az istentiszteleten. Ez az utóbbi stúdium együtt jár a hang képzésével, az énekszövegek tanulmányozásával, a betű- és kottaírás, betű- és kottaolvasás gyakorlásával, közelebb áll a grammatikához és a nyelvi tantárgyakhoz, mint az aritmetikához. Az első dallamokat tehát a trivium keretében, a betűk tanulásához s az olvasástanuláshoz kapcsolva tanították, a latin nyelv megismerésének kezdő fokán, a zsoltárok könyvének szöveganyagához kötve. A magyarországi zenetanulás megindulását dokumentáló legkorábbi adatok rögtön az oktatás mindkét ágáról hírt adnak. Szent Márton hegyén (Pannonhalmán) a kolostor megalakulása óta működhetett iskola, mint azt Maurusnak, a későbbi pécsi püspöknek Zoerardról és Benedekről írt legendájában egy megjegyzés igazolja: Maurus „puer scholasticus" volt a hegyen, mikor Benedek (f 1018!) gyakran oda látogatott.

3 A bencés kolostor iskolájában valószínűleg a kezdetektől tanították a musicát mint tudományt, mint azt a kissé későbbi, Szt. László-korabeli (1083 körüli) könyv-összeírás tanúsítja: az apátság javainak leltárában ekkor sok egyéb mellett szerepel Sevillai Isidorus (f 636) Etymologiarum libri XX c. munkája, melyben a harmadik rész a zene elméletével foglalkozik.

4 Feltehetjük ezenkívül, hogy a musica theoreticaban művelt lehetett 11. századi térítő, oktató papjaink közül több is, biztos tárgyi emléke azonban mégsem maradt fenn e korból az elméleti oktatásnak. Néhány éve előkerült 11. századi Boethius-töredékünknek (De institutione musica-részlet, mely az elméleti zenetanításban az egész középkor folyamán tananyag volt)

5 igen valószínű ugyan magyarországi használata, kérdéses azonban a használat ideje, kora. Semmivel nem bizonyítható, — igaz, nem is cáfolható — hogy már leírása óta, vagyis már all. században itthon forgatták volna azt a zeneelmélet oktatásban nélkülözhetetlen könyvet, amelyből a töredék ránk maradt. Többi 11. századi adatunk más irányú: az éneklés és olvasás gyakorlatának megindulását írja le. Szent 41