G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Romhányi Beatrix: A koldulórendek szerepe a középkori magyar oktatásban

Romhányi Beatrix A koldulórendek szerepe a középkori magyar oktatásban z egyház a 9-10. századtól egyértelműen vezető szerepet játszott az oktatásban és a kultúra terjesztésében, a 12. századtól Nyugat-Európában megjelenő egyetemek pedig egy egészen új értelmiségi réteg kialakulásának teremtették meg az alapját. A következő évszázadban alapított koldulórendek (domonkosok, ferencesek, ágostonrendi remeték, karmeliták) legalábbis részben ebben a szellemi közegben születtek meg, s az új kor követelményeinek megfelelni akaró új rendek, bár különböző mértékben, ki is használták az oktatásban rejlő lehetőségeket. Minthogy a koldulórendek szakítottak a korábbi, monasztikus rendeknek a „stabilitas loci"-t valló hagyományával, s szervezetük erősen központosított volt, a rendtagok képzése könnyebben megoldható volt akár a renden belül is. Az egyes rendek tanulmányi rendszere többé-kevésbé hasonló volt.

1 Mivel a legtöbb adatunk a domonkosokról van, a továbbiakban az ő rendszerüket ismertetem részletesebben. Studium conventuale minden nagyobb rendházban volt, ahol lector működött, sőt nem lehetett conventusnak nevezni olyan rendházat, amelynek nem volt lectora. Ezekben az iskolákban szerzetesi élethez és a rendtagok későbbi hivatásához szükséges legalapvetőbb ismereteket, elsősorban grammatikát és logikát oktattak. A domonkos rend végérvényesen szakított az oblatus gyermekek felvéletlének korábbi szokásával, a rendbe való felvétel alsó határát 18 évben határozták meg, s ebből csak kivételes esetben engedtek. Tizenhat éves kor alatt azonban semmiképp sem vettek föl noviciust.

2 Ez azzal a nem csekély előnnyel járt a rend számára, hogy megtakaríthatta az alapfokú képzés költségeit, s mivel a felvételt kérőket ilyen szempontból is vizsgáztatták, tovább tanulásra — legalábbis elvileg — valóban csak az arra legalkalmasabbakat küldték. A következő szint, a Studium particulare tananyagát az artes alkotta. Rendtartományonként három, de legalább két ilyen iskolának kellett működnie a rend előírása szerint. A legfelső szint a Studium generale volt, azaz a rendi főiskola, mely mind tananyagában, mind szervezetében az egyetemek megfelelője volt, s ezek a középkor folyamán velük párhuzamosan, azonos rangban működtek. Amelyik konventben Studium generale működött, ott volt alacsonyabb szintű oktatás is, de csak a filius nativus-oknak, azaz azoknak a rendtagoknak, akik az illető konventben tették le fogadalmaikat. Az egyes rendek külön-külön létesítettek Studium generale-kat, ezek azonban nem kizárólag a rendtagokat vették fel hallgatóik közé. Az egyetemi rendszerrel való párhuzamosságot az is mutatja, hogy ugyanazokat a fokozatokat volt joga megadni. Ennek eredete még a rendek alapításának idejére nyúlik vissza, amikor a rendtagok természetesen még az addigi egyetemeken tanultak és szereztek tudományos fokozatokat. Amikor az egyes rendek megszervezték a saját stúdiumaikat, azokon ilyen szerzetesek oktattak, s az egyetemi hagyománynak megfelelően teljes joggal promoveálhatták a hallgatóikat. Ez a gyakorlat persze gyakran okozott feszültségeket az egyetemek és a rendi Studium generalek között, ennek ellenére megmaradt a középkor végéig. Magyarországon a domonkosokról áll a legtöbb adat a rendelkezésünkre. Ez egyáltalán nem véletlen, hiszen a négy említett rend közül leginkább ők fektettek hangsúlyt az oktatásra. Ennek fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a rendesen kétévenként tartott rendi nagykáptalanok állandóan foglalkoztak a rendtagok képzését érintő kérdésekkel. A Magyarországra vonatkozó adatok igen érdekes képet rajzolnak elénk. A Studium particulare a budai kolostorban biztosan működött a legkorábbi időktől, a jelentősebb Studium conventualek helyére talán következtethetünk az itt-ott a Studium generalekon felbukkanó végzett vagy oktató szerzetesek konventjéből, különösen ha azok rendszeresen fordulnak elő. Eszerint feltehetőleg működött ilyen iskola Pécsett, Kassán, Kolozsvárt, Székesfehérvárott, Szegeden és Nagyszebenben. Bár az első magyar domonkos, Magyarországi Pál a bolognai egyetem oktatója volt, későbbi rend- és honfitársait, különösen a 14. században gyakran kellett megróni, amiért nem küldtek elegendő hallgatót a Studium generale-ra. Ennek oka részint lehet az, hogy Magyarországon a városiasodás távolról sem érte el azt a szintet, mint Nyugat-Európában, másik okaként azonban feltétlenül meg kell említenünk a missziók szerepét. A magyar domonkosok megjelenésüktől kezdve fontos szerepet játszottak mind a magyarországi nemkeresztény elemek térítésében, mind a Kárpátoktól keletre, illetve a Szávától délre indított missziókban. Ezt 35