G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Romhányi Beatrix: A koldulórendek szerepe a középkori magyar oktatásban

ROMHÁNYI BEATRIX a szerepüket ugyan részben elvesztették a későbbiekben, azonban nem véletlen, hogy a 14. században, amikor átszervezik a missziós rendtartományt („provincia fratrum in terris peregrinantium"), azt részben a lengyel, részben a magyar prior provinciális felügyelete alá rendelik. A rend magyarországi tagjait nyilván sokkal inkább lekötötték a misszióval összefüggő teendők, semhogy az elvárt mértékben foglalkozhattak volna a rendtagok felsőfokű képzésével. Magyarországi domonkosok elsősorban az itáliai (perugiai, paduai, bolognai), majd megalapítása után a kölni Studium generale-ra mentek. A 15. századi és 16. század eleji adatok szerint több, mint 100 domonkos szerzetesről tudunk, akik valamelyik itáliai egyetemen megfordultak. Legnagyobb részük, szám szerint 36-án Perugiaban voltak hallgatók, ezt követi a bolognai egyetem 18 hallgatóval, majd a paduai és a sienai 15-15 hallgatóval.

3 Viszonylag jelentős volt még a nápolyi Studium generale látogatottsága (tíz hallgató). Emellett felbukkan még a firenzei (6), a római (4), a ferrarai (3), a paviai (2) és az ún. kúriai egyetem (2). Német területen csak a kölni Studium generale játszik jelentősebb szerepet a magyarországi domonkosok képzésében: l6 szerzetes nevét ismerjük, akik itt tanultak. Bécs (3) és Heidelberg (1) nagyságrenddel kisebb jelentőségű. A már említetteken kívül előfordulnak még olykor francaiországi studiumok is: Párizs (3), Avignon (1) és St. Maximin (1). Bécs mellett a környező területekről csak a krakkói egyetem bukkan még fel, a bécsihez hasonlóan három ismert hallgatóval és egy említéssel, mely szerint az egyik perjel engedélyt kér, hogy konvetnjének négy tagját kiküldhesse Krakkóba tanulni. Az adatokból egyértelműen kitűnik a magyar domonkosok erős itáliai, azon belül is észak-itáliai orientációja. Ha ehhez figyelembe vesszük, hogy a rend megjelenésekor, a 13- század elején éppen egy váltás zajlott le a magyar egyetemjárás tekintetében,

4 azt kell mondanunk, hogy a domonkosok igen következetesen ki is tartottak emellett. A budai iskola a 14. század első felében szintén Studium generale rangjára emelkedett. A rendi nagykáptalan ugyanis 1304-ben Toulouse-ban elrendelte minden rendtartomány számára egy Studium generale felállítását. Kivétel ez alól csak a dán, a görög és a szentföldi provincia volt. 1305-ben a rend meg is erősítette ezeket az újonnan alapított főiskolákat, és elrendelte, hogy a magyarországi, lengyelországi és csehországi Studium generalekra egyelőre ne küldjenek külföldi hallgatókat. Nyilván az ezzel járó anyagi terhektől kívánta az éppen csak megszervezett intézményeket átmeneteileg mentesíteni. A provinciák saját Studium generale-jának szükségességét az 1397-es frankfurti káptalan egyik határozata is alátámasztja. Eszerint csak azok a rendtagok küldhetők külföldre tanulni, akik előzőleg legalább két évig tanultak „artes et philosophiam" a saját provinciájukban.

5 Ebben az időben már külföldi diákokat is asszignáltak a budai főiskolára, ahová minden konvent 2-2 hallgatót küldhetett. A frankfurti rendelkezést a következő század végén, 1488-ban is megerősítik e szavakkal: „Nullus extra provinciám ad studia mittatur nisi prius in studio Budensi studuerit philosophiam." A budai főiskolát először 1477-ben nevezik „universitas"-nak, 1507-ben pedig a rend a bolognai egyetemmel egyenértékűnek ismeri el.

6 A budai mellett 1525-től a nagyszebeni kolostorban is Studium generale kezdte meg a működését, mely azonban már nem épülhetett ki teljesen, mivel a kolostor a reformáció következtében legkésőbb a l6. század közepén megszűnt, de már a 30-as években komoly nehézségekbe ütközött még a kolostori élet fenntartása is, nemhogy az iskola működtetése. Létrehozását az indokolhatta, hogy a szász városokban az ott működő domonkos szerzetesek is német anyanyelvűek voltak. Ez a nyelvi hovatartozás olyannyira fontos volt, hogy a városi tanács határozottan tiltakozott, amikor a rend Nagyszebenbe egy németül nem tudó, magyar domonkost akart perjellé kinevezni. A városi tanácsnokok arra hivatkoztak, hogy megállapodásuk van a renddel, mi szerint csak németül tudó rendtagok szolgálhatnak az ottani kolostorban. A megállapodás létét támasztja alá, hogy a rend végülis meghátrálásra kényszerült. A többi koldulórendről lényegesen kevesebbet tudunk, ami azonban részben a kutatás hiányosságainak tudható be, s nem a valódi adathiánynak. A karmelitákat sajnos teljesen ki kell hagyni a vizsgálódásból, mivel róluk semmit sem tudunk. Igaz a négy magyarországi kolostor nem képviselt különösebben nagy erőt, a rend iskolázási szokásainak ismerete mégis érdekes lehet, hiszen a négy koldulórend közül — éppen kis létszámuk miatt — egyedül ők nem alkottak külön rendtartó mányt. Ennek természetesen az a következménye is megvolt, hogy a magyar karmeliták a Studium particularet is Bécsben, a délnémet tartomány hozzánk legközelebb eső Studium generalejában végezték. Az ágostonrendi remeték képzettségére már Mályusz Elemér rámutatott/ Egyedülállóan a későközépkori magyar értelmiségen belül, az ágostonosok mindvégig megőrizték a párizsi egyetemmel való kapcsolatukat. A rendtagok felsőfokú tanulmányait viszonylag jól nyomon tudjuk követni. A magyar provincia belső szervezetére azonban alig van adatunk. Ezekből úgy tűnik a rendnek a középkor folyamán két központja volt, feltehetőleg egymás után, s nem felváltva. Az első az esztergomi Szt. Anna kolostor volt, a 15. században azonban a pécsi kolostor vált a rendtartomány központjává. Az esztergomi iskoláról már 1290-ből van adatunk, sőt igen szerencsésen annak alapítása körüli időből.

8 Jóllehet közvetett, mégis fontos adatunk van később a pécsi iskoláról is. 36