G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Mészáros István: Hat évszázad iskolái a Kárpát-medencében

Mészáros István Hat évszázad iskolái a Kárpát-medencében ióta van iskola? Már a régi görögök és rómaiak szerveztek iskolákat, sőt korábban Egyiptomban, Mezopotámiában, Kínában és másutt is léteztek ilyen intézmények. Az azonban kétségtelen: a mai értelemben vett európai iskola, a lényegében mai jellegű, mai szervezetű és tartalmú általánosan képző iskola Nagy Károly frank birodalmában, illetve angol földön, Alcuin és Beda Venerabilis intézménymintái után alakult ki Európában a 8-9- században. Ez az iskolamodell terjedt el azután Európa nyugati keresztény országaiban, majd évszázadok multán Európán kívül is. A Kárpát-medencében e korai időszak folyamán három nagy iskolaszervezési hullám érvényesült. Egészen biztos, hogy a római uralom időszakában az 1—4. században számos iskola működött a Dunántúlon és Erdélyben. Tudjuk, hogy a 8—9. században a dunántúli területek Nagy Károly frank birodalmának részévé váltak, ugyanakkor itt szláv fejedelemségek alakultak ki. Nagy korszaka volt ez Mosaburg (a mai Zalavár) kolostorának, széles kiterjedésű szláv egyházi és kulturális hatásokkal; alighanem iskolai oktatás is folyt itt. Végül a 9—10. században a magyarok foglalták el a Kárpát-medence tájait, fokozatosan uralmuk alá vonva annak egész területét. „Pro stabilitate regni" A történelmi Magyarország határain belül a magyar államiság keretei között, a magyarság vezette új Kárpát-medencei társadalom céljainak szolgálatában álló iskolázás története 996 táján kezdődött. Szimbolikus évszám ez: a magyar művelődés történetében új szakasz kezdetét jelzi, a hazai kulturális élet egyik legalapvetőbb intézményének születési pillanatát. A 996 körüli években kezdte működését a Szent Márton hegyén — a mai Pannonhalmán — létrehozott iskola. Ez az új „magyar" iskola kiindulópontja a magyarországi oktatási-nevelési intézményhálózat kialakulásának, tartalomban és szervezetben való későbbi kibontakozásának. A bencés szerzetesek — akiknek kolostorai ekkor már évszázadok óta sűrűn behálózták az egész nyugat-európai földrészt — minden jelentősebb kolostorukban iskolát is szerveztek, rendtagjaik képzése céljából. Amikor Géza fejedelem hívására 996-ban a bencések megépítették első szerény kolostorukat a dunántúli magaslaton, nyugat-európai szokásukhoz híven, minden bizonnyal elkezdték oktató-nevelő munkájuk intézményének, iskolájuknak fundálását is. Amikor azután Szent István az ezredfordulón megerősítő oklevéllel látta el a kolostort, abban ez a cél is szerepelt: „pro stabilitate regni" vagyis az ország erősítése, megszilárdítása érdekében tevékenykedjenek szerzetesei, természetesen a szellemi-lelki-erkölcsi értékek révén, a kultúra, az iskolázás eszközeivel. Fontos adat bizonyítja, hogy nem sokkal a kolostor életének megindulása után már működőképes iskola látta el feladatát a Szent Hegyen, mégpedig — az adatközlő életútja is bizonyítja — eredményesen. Maurusz pécsi püspök all. század közepén készült munkájában közölte: „puer scholasticus", vagyis iskolásgyerek volt „Szent Márton hegyén". Ahol iskolásgyerek van, ott iskolának is kell lennie — ez nyilvánvaló. Tehát gyermekkorában a pannonhalmi kolostor iskolájának tanulója volt, valószínűleg az 1010-es évek elején, esetleg a 11. század első évtizedében. „Pro stabilitate regni" — e cél megvalósításának szolgálatában állt a kolostor falai között alighanem kezdettől fogva működő iskola is. Elsődleges teendője a klerikus-képzés vagyis a klérusba tartozó — tehát egyházi rendű — értelmiségiek képzése volt. Ekkor ugyanis sok, különféle szinten képzett klerikust igényelt az új, kialakítandó társadalmi szervezet: az egyház éppen úgy, mint az állam s a közélet különféle többi színtere. A középkor e századaiban az egyházi rendűek vagyis a klerikusok nem csupán egyházi szerepet töltöttek be, de ők látták el a világi értelmiségi feladatokat is. Gyarapodó számú kolostoraink iskoláiból számos szerzetes emelkedett István király országszervező munkatársává, s számosan váltak a későbbi századokban is a királyi udvar tisztségviselőivé, diplomatákká, jogászokká, tudósokká, tanárokká nevelőkké, akik egyházi és világi tereken egyaránt tevékenykedtek. A kolostorokban élő szerzetesek a kor európai műveltségét plántálták a Kárpát-medencébe: megkezdődött a könyvek gyűjtése és tanulmányozása, folyt a kódexmásolás, felhangzottak a gregorián énekek. A kolostor volt a hazai írásbeliség, az irodalom, a történetírás egyik első jelentős hazai műhelye. A pannonhalmi iskola életének megindulásakor — az ezredfordulón — a nyugat-európai országokban már kialakult és széles körben élt az iskolai oktatás tananyag-modellje. Ez érvényesült a hazánkban 21