G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Mészáros István: Hat évszázad iskolái a Kárpát-medencében

MÉSZÁROS ISTVÁN létesülő — egyre több — középkori kolostoriskolában is. A klerikus műveltség alapjául szolgáló iskolai tananyag három rétegű volt, s egymásra épülő szinteken szerveződött. Az alsófokű iskolás ismereteket-készségeket az olvasás-írás-éneklés összefonódó tananyaga jelentette. Erre következtek a középső szinten a főbb alapozó tantárgyak: középpontjukban a latin nyelvtan megtanulása, illetőleg a latin nyelvtudás megszerzése állt. Ide kapcsolódott a diktámen és a komputusz is, vagyis az írásbeliség, valamint a gyakorlati matematikai-csillagászati ismeretek két „komplex" tantárgya. S a tanulmányok harmadik szintjét a speciális szaktudományokkal való foglalkozás alkotta. Ebbe a teológia éppen ügy beletartozott, mint — egyéni választás alapján — a jog, a matematika, a csillagászat vagy más elméleti tudományszak. A 11. század utolsó évtizedében László király összeíratta a pannonhalmi kolostor javait. Ezek között 83 kötet könyv is volt (egy-egy „kötet" több egybekötött könyvet jelenthetett). Közülük sokat felhasználhattak a kolostori iskolában is. E pannonhalmi könyvjegyzékből jól rekonstruálható egy 11. századi magyarországi (egyben európai) kolostori iskola tananyagrendje. A legalsó szinten az olvasást-írást-éneklést az ima- és énekkönyvek segítségével sajátították el a kisdiákok. Bőven volt ezekből a könyvtárban. Majd a középső szinten a latin nyelv kezdőfokának anyagát az elemi latin nyelvtankönyvekből, illetőleg gyakorlókönyvekből tanulták. E célra két kötet Donatus- és három példány Cato-könyv állt rendelkezésre a könyvtárban. Azután kézbevették a tanulók — a tanár szóbeli elemzése-magyarázata kíséretében — a szentenciás-könyveket (vagyis különféle régi és újabb szerzőktől származó, hosszabb-rövidebb idézeteket tartalmazó szöveggyűjteményeket), ezekből is számos példányt őrzött a könyvtár. Ugyancsak a második szint tanulói forgatták az ókori klasszikus szerzők műveit. Megtalálható volt a pannonhalmi könyvtárban ekkor Cicero kötete a Catilina ellen mondott beszédekkel, valamint egy Lucanus-mű, valószínűleg a „Pharsalia" című eposz. E két szintre épültek azután a szerzetesek speciális tanulmányai, ez főként teológiai művek tanulmányozását jelentette. Aki pedig a környező világ tárgyi-természeti jelenségeivel kapcsolatos ismeretekre is szert kívánt tenni, az leemelte a kolostor könyvtárpolcáról Isidorus enciklopédiáját, amely a kor teljes világi tudásanyagát összefoglalta. Tárgyalt az állatvilágról, növényvilágról, ásványokról éppen ügy, mint a számtanról-mértanról, csillagászatról, zenéről; jogról, törvényekről, történelemről, földrajzról éppen ügy, mint az emberről, testrészeiről, életmódjáról, az orvoslásról és sok másról, egységes rendszerbe ötvözve korának a tudományokra, az anyagi világra, s a természetre vonatkozó ismereteit. Ez a könyv az egész középkoron át széles körben igen népszerű volt. De a kolostori élet számos más vonatkozása is jelentős nevelőhatást gyakorolt a növendékekre. Mindenütt nagy gondot fordítottak a templom művészi kivitelezésére. Mély esztétikai élményekre adott ez alkalmat, benne a naponta lezajló és átélt liturgia — a zsolozsma és a szentmise — dramatikus cselekményeivel, különösen a nagyobb ünnepeken. Tudományból és művészetből, értelmi erőfeszítésekből és érzelmi-esztétikai élményekből egységbe fonódó személyiségformáló folyamat volt ezekben a századokban a kolostori klerikus képzés, amely ugyanakkor egyházi és világi feladatokra, egyéni és társadalmi perspektívák irányaiba is eligazítani igyekezett növendékeit. „Tiszta és készséges elmét" Nem sokkal azután, hogy az ezredik év karácsonyán Istvánt az esztergomi székesegyházban ünnepélyesen királlyá koronázták, már folyt a tanítás az esztergomi székesegyházi iskolában. Fontos feladat várt növendékeire: itt is klerikusokat neveltek, de nem szerzeteseket, mint a kolostorokban, hanem világi papokat. Ők az egyházi szervezet különböző szintjeire és posztjaira jutva szintén nem csupán egyházi teendőket végeztek, hanem fontos világi feladatokat is elláttak, a lakosság körében tevékenykedve. Még a 11. század folyamán megszerveződött azután a többi magyarországi püspöki székhelyen is a székesegyházi iskola. Adataink vannak Veszprém, Győr, Pécs, Eger, Csanád, Nagyvárad, Gyulafehérvár székesegyházi iskoláiról, kiemelkedett közülük az esztergomi. Hasonló funkciót töltött be az iskola ott, ahol társas káptalan működött; ilyen káptalani iskola volt a középkorban Székesfehérváron és Pozsonyban. Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár őrzi az első, hazánkban található iskolai jegyzetet, amelyet a 12. században írt le egy diák. Lehet, hogy az esztergomi székesegyházi iskolában keletkezett, lehet, hogy másutt, de az kétségtelen: a benne található tananyagot tanulták a székesegyházi (és kolostori) iskolák diákjai szerte Európában, hazánkban is. Mit tartalmaz ez a mintegy 800-900 évvel ezelőtt teleírt esztergomi iskolásfüzet, amelyről nyilvánvaló, hogy latinul már jól értő, folyamatosan, szépen írni tudó növendék írta le, aki már tül volt a kezdő-alsó fokozat elemi tanulmányain? Esztergomi jegyzetünk latin nyelvtan-anyaga szótani és mondattani ismereteket tartalmaz, főként Priscianus grammatikája alapján. Van prozódia-része is: ez a latin szövegek szabatosan hangsúlyozott kiejtésére oktatott. A jegyzet főrésze retorikával foglalkozik. Ezt a leendő klerikusok elsősorban a fogalmazás, az oklevélkiállítás, az írásbeli művek megszerkesztése, a hivatali adminisztráció, tehát az írásbe22