G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Perger Gyula:Középkori diákszokások továbbélése és változásai a népi kultúrában

PERGER GYULA idején együtt aludtak a tanítóknál, kántornál. Szolgálatuk leteltével, a feltámadási körmenet után kapott naturáliákat megosztották tanítójukkal.

4

3 A húsvéti áhitatot sugárzó szokásvilága mellett, két olyan jeles nap is van a tavaszi ünnepkörben, melyek hagyományai egyértelműen a diáksághoz köthetők. A Gergely- illetve Balázsjárás néven ismert szokás gyökerei a középkorig nyúlnak vissza. Az egyháztörténet szerint a gergelyezés IV. Gergely pápa (827-844) rendeletére terjedt el, aki ezzel Nagy Szent Gergelyt, az iskolák és diákok védőszentjét kívánta megtisztelni.

4

4 A játékot eredetileg három — egy püspöknek, s két káplánnak öltözött - iskolás gyermek adta elő. Többi társuk, megfelelő öltözetben egy-egy mesterséget jelenített meg. A gyermekpüspök a templomban tartott prédikációja után, seregével bejárta a város utcáit. Tavaszköszöntő felvonulásuk egyúttal új iskolások toborzását is szolgálta, mivel március tizenkettedike volt a téli iskolai időszak záró napja. A népszerű szokást az újkorban az evangélikus iskolák is átvették, de pompázatos megnyilvánulási formái a katolikusoknál maradtak meg igazán. A nagykárolyi nemesi konviktus növendékei például: „Gergely napján lovas játékot is produkáltak, s mint Nyitrán, itt is királyt választottak maguknak." Egy 1730-as levélben így írják le az eseményt: „Az károlyi diákok szörnyű pompával recreatioznak. Csütörtökön Szent Gergely napja oktávja alatt 32 lovas, 50 gyalog volt, mind diák, Haller Sándor királyságával lóháton volt. Igen vígan voltak."

4

5 A szokás egyszerűsödéséről ad már számot Dugonics András a Példabeszédekben: „Szent Gergely vitéze ő. Ezt az olyan vitézekrül mondgyák, kik erőtlenek, Sz. Gergely napján régentén a kisdedek katonásdit játszottak és a' várost körül járták vagy lovon vagy némelyek gyalog. Villogtatták kardgyokat de senkit se vágtak. Ezt még meg tartották Meggyesen és szemeimmel láttam, midőn ott 1767-ikban a hatodik iskolát tanítottam."

4

6 A 17-18. századból több Gergélyi Versezet maradt ránk. Ács Mihály 1696-ban kinyomtatott könyvében már szerepel a ma is ismert „Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napján..." kezdetű vers.

4

7 18. századi kéziratos gyűjteményeink is több tucat köszöntő szöveget őriztek meg. Ilyen például az alábbi Abaúj megyei változat: ,Jó napot Uraim! Meg ne ijedgyetek! Egy Kompánia jő, semmit ne féljetek. Legényt és Lénungot néki készíttsetek, Hogy ekképen töllök megmenekedjetek. Minden szép rendivel jöjjön edgymás után, Bé-jövén pediglen szóilyon a' Kapitán. Azután a többi, 's végre az adjután Bútsúzzon, ballagjon kiki maga úttyán. Az Adjután bizony, mert én ki se menek, Mig az ereszényembe pénzt nem billenek. Külömben a' bikák malaczot ellenek, A' vasat hegyezni fa balták kellenek. Hallgass, te sepredék, emberek utsúja! Még itten másnak is van szólni valója. Legyetek Uraim! beszédink' hallója, Még kiki elmondja, a' mi a' szóllója!..."

4

8 A lejegyzés szerint az egyes szakaszokat másmás szereplő kántálja. Az Óbester, Kapitány, Káplár, Strázsamester, Kadét, Közkatona beszélgetését egyegy közösen előadott ének szakítja meg. Az ilyen többnyire iskolamesterek által szerzett - versezetek bizonyíthatóan a középkori rekordáló hagyomány közvetítői voltak a népköltészet, népszokások világába. A Gergelyjáráshoz szorosan kapcsolódó Balázs napi köszöntő, adománygyűjtő szokás a középkori klerikus hagyomány továbbélésének tekinthető. Első balázsoló versünket magyar nyelven 1650 körül jegyezték fel: „Ma van Szent Balázs napja, rígiektől nekünk szokás hagyva. Szegény diákoknak járni Házanként kerölni, Asszonyokat csergetni. Azért édes asszonyunk, Ne légyen hozzád hiába járásunkn Kérjük érted Istvenünket, Segélj sokszor diákokat. Adjál egy kis szalonnát, Hadd tegyünk rajta áldást, Ad az Isten érte mást. Adjatok szalonnát..."

4

9 1711-ben Bárány György így kárhoztatja a pápista iskolások szokását: „...még bolondj!bb a mi Magyaraink közt Tót Mester uraimék által bé hozatott Bálás napi ugrálás a szalonnás nyárs körül, a mellyet ki nem nevetve, és improbálna az igaz kersztyének között?"

5

0 Szeniczei Bárány János fél évszázaddal később megtiltja a tanulóknak az „otsmány énekekkel és bohócos ugrándozással" járó balázsolást.

5

1 A szokás azonban - főként Észak-Magyarországon - az iskolák államosításáig tovább élt. A számtalan balázsoló szövegváltozat mindegyikében szerepel a szalonnagyűjtés mozzanata. A köszöntőkben magyar és latin kifejezések keverednek: Omne dignum, reverendum, campes. Adjatok gyermekecskét, hallja ábécécskét, Omne dignum, reverendum, laudes, Adjatok leányát, söpörjön iskolát..."

5

2 138