G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Perger Gyula:Középkori diákszokások továbbélése és változásai a népi kultúrában

PERGER GYULA „Sába, Arábia, Persia királyok, Kiknek adattattam én mostan póstájok. Majd hozzátok jönnek, ime meglátjátok, Született Messiást véle imádjátok. Azért házatokat kitisztogassátok, Szakács, kulcsár, kukta jól forgolódjatok, Az elfáradtaknak híven szolgáljatok, Ugy lészen a kisded Jézus jutalmatok. ( ) Kedves jó Uraim, Isten már hozzátok, Mert ütünk van tovább, magatok tudgyátok, Kölcségteket tőlünk ti ne sajnállyátok, Kipusztult erszényünk ihol jól láttyátok. Kiért az Úristen ez új esztendőben Tartson meg bennetek hitben, reménységben, Csendes békességben, égő szeretetben, Halál után vigyen örök dicsősségben. Amen!" 2 2 A kezdő és záróformula már az elnépiesedett betlehemesek világát idézi, csakúgy mint a 18. száza­di kéziratokban szereplő darabok, melyekben ötvö­ződik a barokk devoció és a paraszti vallásosság vilá­ga. A játékokban — követve a Szent Könyv elbeszé­lését — megjelennek a pásztorok, Heródes, és a há­rom „király". Mégsem tekinthetjük ezeket a darabo­kat a karácsonyi népszokások őseinek egyértelműen. Már e század előtt is ismertek voltak a dramatikus já­tékok mellett külön köszöntő versek, énekek. Lát­hattuk már, a „háromkirályok" története verssé tömörítve, mint a házszenteléshez kapcsolt adomány­gyűjtő szokás - koledálás - is funkcionált. Magyar nyelvű karácsonyi köszöntő congratulatio szöveget a 16. századi Batthyány kódex őrzött meg: „Karaczon innepeben Karaczon innepeben Oueruendezzwnc ziuwnkben Mert Isten ő zent fiat Mert Isten ő zent fiat Atta meg nekwnc testben." 2 3 De ismert volt már ekkor egyik legnépszerűbb kará­csonyi énekünk, a Csordapásztorok... kezdetű is. 2 4 Az egyszerű énekkel való karácsonyi köszöntés a 18. századra már általánosan gyakorolt szokás volt. Bod Péter így emlékezik meg erről: „Nevezetes volt az, hogy Karátson előtt harmad nappal ajtónként járkál­tak 's valami verseket éneklettek a' Kristus születé­séről, jó és szerentsés inneplést kívántak; 's ekkép­pen magoknak pénzt, gyümöltsöt s hólmi ennivaló­kat gyűjtögettek; akarván ebben követni a' Kristus Születéséről hirt tévő Betlehemi Pásztorokat. Innen maradott a' mi Nemzetünknél-is az a' szokás hogy Karátson éjtzakáján a' gyermekek, szóigák 's akárkik énekelnek, dúdolnak, zerépatélnak ajtóról ajtóra, hogy magoknak valami pénzt és ennivalót gyűjtse­nek, mellyet at után elvesztegessenek." 2 5 A 19. században megkezdett rendszeres magyar néprajzi gyűjtés a karácsonyi ünnepkör szokásainak már egy olyan rétegét tárhatta fel, melyben jelen­voltak az iskolák és laikus vallásos társulatok számá­ra írt régebbi szövegek, s ezek folklorizálódott válto­zatai is. 2 6 A népi felfogás alaposan megváltoztatta az iskolai játékok eredeti szerkezetét és nyelvét. Bár az erdélyi népi betlehemesek egy csoportja egyenesági leszármazottja az ecsegi Rhitmi pro Ephiphania-nak, szokásaink többségében azonban csak egyes elemek tanúskodnak az egykor kanonizált formákról. 2 7 A barokk egyházias gyakorlatból kiszakadt és elnépi­esedett Heródes-játékot hazai németségünk színjáték formájában éltette tovább. 2 8 A betlehemezés, koledá­lás, szálláskeresés, csillagjárás, karácsonyi- és újesz­tendei köszöntések századunk elején még eredeti tar­talmukkal éltek a tanuló ifjúság aktív közreműkö­désével. Példaként idézzük a vízkereszti köszöntő, egy félreértésen alapuló, kisalföldi változatát, a „szépjelenezést". „Három királyok napján, országunk egy istápját Dicsérjük énekekkel, vigadozó versekkel. Szép jelen, szép csillag, szép napunk támadt, Szép jelen, szép csillag, szép napunk támadt." 2 9 A játék, s a rugós csillag „szépjelen" elnevezése abból ered, hogy e szövegrésznél mutatta előre a csillagot az egyik „király". A régi diákszokások folklorizálódott formái, napjainkban már csak összetartó kisközösségekben lelhetők fel. Többségük egyszerű, tartalom nélküli pénzgyűjtő akcióvá silányult. A karácsony misztériumára épülő egyházi, isko­lai, népi szokások mellett, meg kell emlékeznünk az ostyahordásról, mely kimondottan a diáksághoz, az iskolához kötődött. A szokásra való első utalás - a már idézett - Zsigmond lengyel herceg 150l-es szá­madáskönyvéből való. 3 0 Ekkor az ostya ajándékozása már általános lehetett, de bővebben csak a 18. száza­di forrásokból értesülünk róla. Karácsony előtt, Ad­ventben a pap és az egyházköség megbízásából, a kántor vagy a templomszolga sütötte, vagy süttette meg az ostyát. Ezt az iskolások hordták szét házról­házra. A szolgálatért a kántortanító kapott ajándékot minden portáról. Egy 17ó7-es Canonica Visitatio így ír erről: ...babétpraeterea consuetas suas cantationes et hostiationem denique ad instar solonorum ligna­tionem liberam exercet. A Nyitra megyei díjlevelek­ben is külön tételként szerepelt a hostiacio, vagyis ostyázás, ostyahordás ezidoben. 3 1 Több szolgáltatás, mely korábban a papság feladata volt, idővel a mes­ter, a kántortanító teendőit szaporította. Ez jelentős 136

Next

/
Thumbnails
Contents