G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Töll László: „Lelkem Istené, életem a királyé, becsületem az enyém"

LELKEM ISTENÉ, ÉLETEM A KIRÁLYÉ, BECSÜLETEM AZ ENYÉM" egy 129l-es keltezésű oklevél tesz említést Rátót fia, Tamás vitézségéről és jutalmáról.

2

9 Károly Róbert (1310-1342) származásánál fogva is jó ismerője volt a lovagi világnak és hadviselésnek, s maga sem riadt vissza attól, hogy személyesen szálljon sorompóba. 1319-ben egy lovastornán a király a Hont-Pázmán nembéli Istvánnak három fogát ütött ki, amit három bihari faluval kárpótolt.

3

0 Károly Róbert fiát, Nagy Lajost (1342-1382) már a kortársak is igazi lovagkirálynak tartották, csatákban tanúsított hősiességéről számos emlék maradt fenn, lovagi tornáiról mégsem rendelkezünk semmilyen adattal, bár bizonyosra vehető, hogy uralkodásának idején az ilyen erőpróbák nagyon gyakoriak voltak.

3

1 Utóda, Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) közel sem volt ilyen vitéz, de 1418 farsangján Konstanzban ötven évét meghazudtolva még két ellenfelet üt ki a nyeregből.

3

2 Az ő idejéből származik a Magyarországon tartózkodó (1432-33) burgundiai lovag, Bertrandon de la Brocquiére tollából az a feljegyzés, mely szerint a magyar bajvívás más volt, mint a nyugati. Azt írta, hogy a magyarok kis méretű lovakon, alacsony nyeregben, rövid lándzsákkal küzdenek egy mással, amíg valaki földre nem kerül. Ez nem volt veszélytelen, mert a rövid fegyverek miatt a lovak és az ellenfelek nagyon közel kerültek egymáshoz és az alacsony kápájú nyeregből sokkal könnyebben zuhan ki a lovas, mint a karosszékhez hasonlító lovagi nyeregből.

3

3 Albert király (1438-39) halála után a bel- és külpolitikai viszonyok nem kedveztek a lovagi tornáknak. Ezekről újból csak a Mátyás király alatti már konszolidálódott időkben hallhatunk. A nagy törökverő fia maga is híres volt személyes vitézségéről, krónikásai feljegyezték lándzsatörését Holubár német lovaggal és a cseh Svehlával. Külföldi követek emlékeznek meg koronázása, esküvője és a breslaui békekötés alkalmával rendezett lovagi tornáiról.

34 Igen érdekes az az angol heroldi jelentés, amely szerint három magyar lovag jelent meg IV. Edward (1461-1483) udvarában Beatrix királyné ajánlólevelével, hogy ott nápolyi módi szerint mérkőzzék meg a szigetország lovagjaival.

3

5 A lovagi tornák kultuszát Mátyás utódai, a Jagellók is fenntartják. 1494-ben II. Ulászló (1490-1516) találkozik öccsével, a lengyel királlyal, amely alkalomból magyar vitézek cseh és lengyel bajnokokkal mérik össze kopjáikat.

3

6 II. Lajos (1516-1526) különösen híres volt arról, hogy menynyire szerette a harci és lovas játékokat. Számos alkalommal tört lándzsát és sokszor győzött.

3

7 Halála után maga a lovagi torna eltűnt Magyarorszáról, és egy sajátos formája maradt fenn a török és magyar vitézek közt dívó kopjatörésben. A lovagi hadviselésen kívül természetesen a lovagi kultúra is begyűrűzött, amire több minden szolgál bizonyítékul: a Szent Imre és Szent László legendák terjedése, névadásnál egyre gyakoribb volt antik hősök nevének választása, a címer- és pecséthasználat megjelenése.

3

8 Az Anjou-kori Képes-krónikából tudhatjuk, hogy a 14. században már jól ismerték a lovagi viseletet. Bár Nagy Lajos (1342-1382) és Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) udvarát már-már lovagi udvartartásnak lehet mondani, rá kell mutatni, hogy a magyar nemesi réteget nem lehet nyugati értelemben vett lovagságnak tekinteni, sem szellemi, sem katonai szempontból.

3

9 A lovagi kultúra magyar megnyilatkozásai — ha mégoly gyöngyszemek is, mint a Tar Lőrinc polkoljárása vagy a Toldi-mondakör — csak egy idegen életérzés hazai villanásai. Ehhez adalék, hogy a korabeli magyar lírából teljesen hiányzik a szerelmi költészet.

4

0 Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy létezett-e egyáltalán lovagi nevelés Magyarországon, ha ennyire nem vált a lovagi kultúra a mindennapok szerves részévé.

4

1 Klasszikus értelemben vett lovagi nevelésről csak a királyi udvarban beszélhetünk. Az apródintézmény meglétét okleveles adatok bizonyítják már Imre király (1196-1204) korából, itt tanították tervszerűen azokat az ifjakat, akik később bizonyíthatóan udvari lovagként élték életüket.

4

2 Egy átlagos magyar nemesifjút természetesen ugyanolyan alapossággal tanítottak meg harcolni, mint nyugati kortársait, igaz, más fegyverrel, más harcmodorral. Szellemi oktatását azonban soha nem hatotta át az az életérzés, ami egy valódi lovagot tett lovaggá. Meg kell jegyeznem, hogy az írásbeliség soha nem érte el azt a fokot, mint Nyugaton. Nemesek közül csak a király és legszűkebb környezete tudott latinul, vagy legalábbis értette a latin nyelvű szövegeket. A fennmaradt forrásokból kitűnik, hogy a magyar nemesség nagy része nem tudott írni-olvasni, sem latinul, sem magyarul. Mályusz Elemér és Fügedi Erik meggyőzően mutatják ki, hogy az írásbeliséget kizárólag hivatalos ügyek intézésére használták, ezért tűnik úgy, hogy hiányzik az a krónikás irodalom, amelyik egy-egy bárói család sorsát tárgyalja. Egy nemzetség leszármazása és története, amely oly fontos a lovagi kultúrában, szájhagyomány útján öröklődtek és még a nemzetségi monostorok sem foglalkoztak családtörténettel.

4

3 A főurak közt is igen ritka, hogy valakinek saját könyvtára legyen, és ha volt is, inkább vallásos tárgyú művekkel rendelkeztek, ugyanakkor Nyugaton feltűnően nagy érdeklődés mutatkozik a világi irodalom iránt. A nők műveltségére még inkább jellemző volt a latin ismeretek hiánya. Kivételt itt is csak a királyi család és legszűkebb környezete jelentett. A nemesség fiainak továbbtanulása csak egyházi keretek között volt lehetséges, s a szülők tehetősségétől függött, a külföldi tanulmányokat csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak.

4

4 A nemesség műveltségének megítéléséhez az is hozzátartozik, hogy az egyházi pályára kerülő írástudókat már nem számíthatjuk a nemzetségbe, ugyanis törvényes leszármazottaik már nem lehettek, „így a clan életéből kiváltak".

4

5 121